Koreai emlékek

Több mint egy évig dolgoztam koreaiakkal és bizton állíthatom, hogy kimchit majdnem mindenhez ettek. Erős illatáról azonnal felismertük az irodában. Ameddig nem kóstoltam, pont ezért nem is nyerte el a tetszésem, de utána… nagyon beleszerettem, egyszerűen megunhatatlan. Volt szerencsém házi változatot is fogyasztani. Főnököm anyósa készítette, ha éppen Magyarországon tartózkodott, de történt úgy is, hogy Koreából nagy adagban érkezett a házi-áldás. Akkoriban még ritkaság számba mentek az ázsiai élelmiszerboltok, így ha az itt dolgozó koreaiaknak mellőzniük kellett a háztáji salátát, az első kerületben működő étteremből szerezték be az adagjukat. A fő az volt, hogy legyen kimchi!

Miből készül a kimchi?

A kimchi alapja a nappa cabbage (bae chu), azaz kínai kel, ahogy nálunk hívják – pedig nem kifejezetten kínai, hanem Ázsiából származik. Most már könnyen beszerezhető bármelyik nagyáruházban vagy piacon. Sokkal könnyebb leveleire szedni, mosni mint a sima kelkáposztát. Roppanós, lédús, egyszerűen: nagyszerű.

Mindenféle más, szezonális zöldségből is készülhet a kimchi: jégcsapretekből, uborkából, és a mentafélék családjába tartozó pelilla levélből. A fűszerezése pedig: ahány ház, annyi szokás alapon változó. Úgy sajnálom, hogy annak idején nem kértem el a receptet! Most az internetről kellett tájékozódnom. Sajnos nem koreai oldalról, mivel az egy éves közös munka alatt nem sikerült elsajátítanom a nyelvet, nemhogy az írást… Így, hát végignéztem egy Amerikában élő koreai háziasszony, egy Kanadába elszármazott koreai tanárnő és egy autentikus népi viseletben kimchit készítő koreai hölgy feliratozott videóját. Az egyik filmből megtudtam azt is, hogy amikor még nem volt hűtőszekrény, akkor a kimchit földbe ásott lyukban tartották. Ez megvédte az időjárás viszontagságaitól.

Koreaiak és a magyar konyha

Örülök, hogy egy csomó magyar specialitással ismertethettem meg koreai kollégáimat. Többek között a velős csonttal készült marhahúslevessel, persze fokhagymás pirítósra kentük a velőt, az igazi pincepörkölttel, a libamájjal, melyet friss zöldségekkel, libazsíros kenyérrel ettünk. Még a paprikás csirkét – amit kezdetben nem kedveltek, - is sikerült megszerettetnem minden koreai kollégámmal. Az örök kedvencük a gulyásleves volt, hiszen náluk is van egy hasonló étel, csak abban minden olyan tartozéka szerepel a marhának, amit nekünk eszünkbe sem jutna felhasználni. Jobban összehasonlítva a két levest, a legfőbb különbség az, hogy kevésbé zöldségesen viszont jóval fűszeresebben készítik, mint mi.

Egy kis kitekintés a Nagyvilágba

A koreai kimchi helyett kínai utángyártott változatok árasztották el a nyugati piacokat. Ezt nem nézik jó szemmel Koreában, ahol kulturális örökségi védettséget kapott a honos saláta és pontos számokban mérik fogyasztását. A dél-koreaiak majdnem 2 millió tonnát fogyasztanak belőle évente. A lakosság 95%-a naponta egyszer, 60 %-a pedig napi három étkezéshez (reggeli, ebéd, vacsora) eszik kimchit. Nemcsak salátaként, hanem egytálételekbe, levesekbe is használják. Szinte nincs olyan ételük, ami mellé ne illene. Koreait enni már nem csak a tengerentúlon trendi, hanem kis hazánkban is. Amióta a Forbes magazin 2013-ban a koreait a top 10 legtrendibb ételek közé választotta, azóta pedig világszerte a kedvelt konyhák közé tartozik.

Visszakanyarodva, miért is kezdtem neki a kimchigyártásnak? Hát azért, mert úgy gondolom, hogy mostanra elég nagyok a gyerekeim ahhoz, hogy velük is megismertessem a koreai fogásokat és átadjam az általuk szerzett saját tapasztalataimat. Valószínűleg nem a kimchivel kellett volna kezdenem a folyamatot, de mit tegyek, élek-halok érte!

Jövő héten régi magyar mondásokról írok, amelyek nem másról, mint az ételekről szólnak. Addig is ismerkedjünk velük, kóstolgassuk a koreai finomságokat!Gréti