Kissrác koromban így ősz tájékán rendszerint összegyűjtöttük egyik jó barátom nagyszülei kertjében ágaskodó gesztenyefa termését. Gyufaszálak segítségével mindenféle csálé állatokat és embereket formáztunk belőle, majd büszkén mutogattuk a műalkotásokat a családnak és a haveroknak.
Amit nem farigcsáltunk szét, abból rendszerint desszert készült és mi más, mint gesztenyepüré. Melós dolog volt, mert még sütés után is babrálni kell a barna golyókkal, hogy megszabadítsuk kemény héjuktól. Éppen ezért igyekeztünk mindig valami kifogást találni, hogy kihúzzuk magunkat a pucolás alól, de nem volt menekvés és meg kellett dolgoznunk a jutalomért. Végül persze félretettük a duzzogást és elégedetten faltuk az elkészült édességet, szigorúan rengeteg tejszínhabbal!
Sajnos ma is hasonló nehézségek várnak ránk, amennyiben ízletes gesztenyepürét szeretnénk az asztalra tenni. A boltban kapható előre csomagolt alternatívák közel sem bírnak akkora élvezeti értékkel, mint a házi készítésű társaik. Ennek elsődleges oka, hogy a gyártók igyekeznek a gesztenyét kispórolni belőle és alternatív módszerekkel pótolni azt (mondjuk burgonyával) és ízesítés gyanánt mindenféle aromákat kevernek bele. Ennek pedig mi lesz a vége? Kellemetlen utóíz, majd leszokás. Nem kell azért teljesen kétségbe esni, mert fontos különbséget kell tennünk a gesztenyemassza és a gesztenyepüré között. Ez utóbbi a már említett „felütött” változat, míg a massza néven árusított készítmény csak gesztenyét tartalmaz minden oda nem illó adalék és cukor nélkül.
De mi vezetett odáig, hogy az egykor a szegények eledelének számító gesztenyét igen drágán mérjék? A gyümölcs fő hazája alapvetően a mediterrán térség, ugyanakkor az északi elterjedésével a Kárpát-medencébe is eljutott. Több földrészen is őshonos, de különböző fajtákat találunk Észak-Amerikában, az Európai vidékeken és Kínában is. Ez utóbbival vigyázni kell, mert az ázsiai gesztenyefák termése jóval rosszabb minőségű, mint a nálunk honos fajtáknál, például a maróninál. A piacokon könnyen kiszúrhatjuk az importot az apró szemű termésének köszönhetően.
Francia almás-gesztenyés marha
Az ember ízlése folyamatosan változik. Egy időben tésztafüggő voltam, volt egy salátás meg egy húsevő korszakom is. Most az egytálételek vannak soron. Tök mindegy, mi van benne, de meg ...
Gesztenyés zellerkrémleves
A recept ihletője török weboldalról, a Yemek Sırları-ról származik, fogyasszátok egészséggel!
Gesztenyés-aszalt szilvás pulykamell
Ezen a héten már másodjára a Gyorsan, valami finomat! felkiáltás vezényelt a konyhában. De hát nem is kell mindig órákig bíbeblődni ahhoz, hogy finomság kerüljön az asztalra.
Gesztenyekrémes rolád
Húsvétra készítettem, szeretjük a gesztenyés édességeket. A rumos-kakaós piskóta nagyon jól harmonizál a könnyű habos gesztenyekrémmel.
Borban párolt sült gesztenye
A gesztenye számomra vitathatatlanul a legjobb dolog az őszben. Számtalan módja van az elkészítésének, s minden végeredmény garantáltan kiváló lesz. Valamint, ha nem tudunk ott lenni az ...
Crema di marroni
Ma egy olyan ajándékot hozok, aminek egy kicsit magas az ára, hiszen a gesztenye nem túl olcsó, s az elkészítése is inkább egy közepes kategória, mint könnyű, viszont bizton ...
A gesztenyének korábban igen fontos szerepe volt a gabonatermesztésre alkalmatlan területeken. Az ókorban a hadjáratok sikeressége múlhatott azon, hogy mekkora mennyiségű gesztenyekészletet tudtak magukkal vinni a harcoló felek, de még száz évvel ezelőtt is meghatározó élelmiszernek számított. Mindez annak köszönhető, hogy a gesztenye gyümölcsének összetétele meglehetősen eltér az olajos magvakétól (dió, mogyoró, tökmag). Zsírt alig, szénhidrátot viszont bőségesen tartalmaz, az érés során keletkező keményítő egy része pedig cukorrá alakul át, amely nem csak az édes ízért, de a hosszabb eltarthatóságért is felelős. Ráadásul a benne található vitaminokról még nem is beszéltünk! Így már érthető a korábbi korokban betöltött jelentőségteljes szerepe, valamint annak oka is, hogy annak idején miért jelöltek ki gesztenyefákat a nincsteleneknek.
Gesztenyés pecsenyelabdacs házi metélttel
A gyümölcs leáldozása több tényező együttes eredményének köszönhető. Egy felől az iparosodás során a jó minőségű fa iránti igény miatt rengeteg gesztenyést számoltak fel. A selyemhernyó tenyésztését körülölelő láz sem kedvezett neki: a gesztenyefák helyett eperfákat ültettek, hiszen ez utóbbi kedvelték a selyemszövő élőlények. Idővel a búza is egyre olcsóbbá vált és a betegségek sem kedveztek ennek, az akár 500 évig is élő növénynek.
Ma több ezer forintért kínálják a barna golyók kilóját, így érdemes okosan felhasználni. A francia gyökerekre visszavezethető, Mont Blanc néven megszületett, nálunk kevésbé fantáziadús gesztenyepürés néven futó sztárédességen túl, nem árt kipróbálni sósan is. Így tettek a legutóbbi Prímagáz receptverseny nevezői is, akik közül az öt legtöbb szavazatot kapott versenyző személyesen főzte le gesztenyés főételét a Kadarkúton megrendezett fesztiválon.
Minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb verzió a húsba tekert gesztenyemassza volt. Évi néni már-már karácsonyi hangulatot idézett meg nekünk a szilvalekvárral, naranccsal. Zoli a gesztenyés csirkemellet viszont a szezon legkiválóbb hozzávalóival párosította: szőlő, birs és csipkebogyó is került a tányérra. Nem meglepő, hogy aznap ő diadalmaskodhatott és vihette haza az első helyezésért járó fődíjat! A mezőnyből az én személyes kedvencem a Három Grácia triplagesztenyés fogása volt. Gesztenyelisztből készült házi tészta, curry fűszerkeverékkel ízesített gesztenyés szósz és húsos-gesztenyés pecsenyelabdacs. Isteni volt, kipróbálásra erősen ajánlott! { GALÉRIA = 1,2,4,3,6,5,7,8,9,11,10,12,13,14 }
