Idén nyáron a bazsalikom valami elképesztő burjánzásba kezdett zsebkendőnyi kiskertünkben. Valójában nem is kert az: ismerőseink általában csak terasznak hívják, és nagyjából akkora is az egész. Na de az élelmes városlakó minden talpalatnyi helyen képes virágot, fűszereket, zöldségeket termeszteni, bár egy tisztességes faluban nyilván körberöhögnék azért a zsúfoltságért, amit a helyhiány megkövetel tőle. A mi körülbelül méterszer méteres kis kertünkben van kakukkfű, oregánó, bazsalikom, menta, rozmaring és egy kis levendula is. Természetesen a fűszertermesztésre vonatkozó szabályok felett – hogy tudniillik a különböző növényeket kellő távolságba ültessük egymástól, hogy önálló aromájukat megőrizhessék – kénytelenek vagyunk szemet hunyni. Ha volnának gerilla növényvédő harcosok a környékünkön, biztosan elzártak volna már azért a ketrecharcért, amire a növényeinket kényszerítjük. Mert ezen a pici helyen mindenki élni, burjánzani és másokat elnyomni akar. Ha nem avatkoznánk bele a küzdelembe, egyértelműen a menta volna a győztes. Mindenhol felüti a fejét, a gyökerei át- meg áthálózzák az egész talajt, kiirthatatlan növény. De mi beleavatkozunk.

Ezért aztán a hónapokig pátyolgatott, magról vetett, palántázott bazsalikomok nyernek. Az első időszak rásegítése után már ők is ráébrednek invazív hajlamukra, és maguk alá temetnek minden más növényt. Mi pedig ennek örülünk. Azonban, ahogy jön az ősz és az első fagyok, kénytelenek vagyunk leszüretelni az egész termést. Ha a leveleket megmossuk, leszárítjuk, és kis zacskókban lefagyasztjuk, több évre elegendő mennyiséget tudnánk így eltenni. De mi megelégszünk az egy évivel, a többit elosztogatjuk, illetve gyorsan elfőzzük mindenféle ételbe. Így született meg ez az ínycsiklandozó őszi krémleves is. Az almákat és körtéket ugyan nem mi termesztettük, hanem a gyerekek dédijénél szedtük, de azért így is eléggé sajátunknak éreztük a végeredményt.

A leves egyik fő titka, hogy az almákat nem teljes egészében főzzük bele, hanem egy részüket nyersen, nyers bazsalikommal pürésítjük, ettől lesz igazán intenzív az íze. A másik titka pedig a karamellizált gyümölcsragu, amihez vajon pirítjuk az alma- és körtedarabkákat, majd balzsamecettel ízesítjük, miután a cukrot ráégettük. Sajnos nem a legesztétikusabb leves, de a krémleveseket nem is azért szeretjük, mert szépek volnának. Akit mégis zavarnak a levesben úszkáló apró bazsalikomdarabkák, az szűrje le az egészet. Remélem, sikerült kedvet csinálnom ehhez az illatos, gazdag ízű csodaleveshez.