A mustár a mi háztartásunkban vegyes népszerűségnek örvend. A férjem olyan, mintha a Ne szórakozz Zohannal című filmből lépett volna ki, ahol a szülők a kávéba is hummuszt kevernek. Ő ugyanezt teszi a mustárral - na jó, majdnem. Mindenhez mustárt eszik, elképesztő! Én pedig nem nagyon szeretem az erős mustárokat, inkább az édeskésebbeket, pl. az amerikai, nagyon sárga mustárt, ami French’s márkanéven kapható, és beszerezhető itthon is, de azt is csak módjával és csak virslihez. Egyébként sütéshez-főzéshez nálam is jöhet akár a dijoni mustár is, de ott is csak úgy, ha nem nyom el mindent a mustáríz.

Viszont az, hogy a férjem ilyen mustármániás, jelentős költségekbe veri a családot, nem is beszélve az állandó kényszeres mustárvásárlásról. A múltkor az egyik kézműves vásáron szembetaláltam magam egy fűszeres standdal, ahol különböző mustármagokat is árultak. Na gondoltam, ez égi jel, mustárt fogok készíteni otthon. Keresgéltem recepteket, és végül összeraktam egy nekem tetszőt kétszínű mustármagból, őrölt mustárporból és fokhagymából. Egyébként lehetett volna csak őrölt magból is készíteni, akkor nagyon krémes lenne a mustár, és persze az is jó. Ez a verzió viszont magos mustár, és szintén nagyon finom. Nem túl darabos, mert a turmixgépem jó erős, úgyhogy a magokat is kicsit összedarabolta, de pont elég magos ahhoz, hogy érdekes legyen a textúrája.

Kicsit kísérleteztem a mennyiségekkel, az olaj és a víz arányával, de a végén jó kis mustárt kaptam, legalábbis állagra. Megkóstolni egyszerűen nem bírtam, de a szagából ítélve jól sikerült. Eltettem szépen kis üvegekbe, gondoltam, ez a következő 2 hétre elég lesz.A férjem boldogan fogadta a megnövekedett mustármennyiséget, és neki is látott az egyik üvegnek. Kb. 2 másodperc múlva vörös fejjel, elhaló hangon kért egy kis kenyeret, mert annyira csípős volt. Igyekezett megnyugtatni, hogy az a pici íz, amit az iszonyú csípés előtt érzett, nagyon finom, de azért ettől egy kicsit összetörtem lelkileg. Csináltam magamnak egy újabb feladatot: csípősteleníteni a mustáromat.

Leültem a gép elé, és kutattam egy kicsit, végül kiderült, hogy a megoldás nagyon egyszerű. Melegíteni kell a mustárt, ezzel csökkenteni lehet az erejét. Nem szabad mikrohullámú sütőben, mert azt nehéz szabályozni, hanem nagyobb lábosban vagy serpenyőben, ahol szét tud terülni, és nagy felületen tud elszállni belőle a csípős illóolaj. Ja, és nem szabad sütni, mert akkor egész más íze lesz. Ez is megtörtént, melegítettem, megint nem kóstoltam, és vártam az uramat. Siker!!! Nem csípett már annyira, az íze is finom, az állaga is tetszett: kész volt a saját házi mustárom.

Jó kísérletezést, sok sikert a mustárkészítéshez, remélem, tanultok az én hibáimból!