Kattancs, aranygombóc, gánica, dödölle, langali - vendégségben a Nyugat Dunántúlon!

A Nyugat-Dunántúl konyhája, akárcsak Palócföldé, megmaradt viszonylag autentikusnak - faluhelyen még ma is készítik a régi fogásokat. Nézzük a leghíresebbeket! (x)

Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megye, bár egy tájegységet alkotnak, konyhájukban meglepően sok különbség van - talán csak az ország észak-keleti csücskében van még ennyi eltérő gasztronómiai szokás relatíve kis helyen.

A kerekrépa hazája

Zala megye az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Dimbes-dombos tájaival, aprócska falvaival tökéletes célpont biciklitúrára, nagy sétákra és régi ízek megismerésére. A terület infrastruktúrája egészen a harmincas évek közepéig meglehetősen fejletlen volt – a nehezen megközelíthető, városoktól távol eső kis falvak így a kezdetektől önfenntartásra rendezkedtek be. A nehézkes áruellátás miatt boltba csak a XX. század elején kezdtek rendszeresen járni, akkor is csak olyan alapszükségletekért, mint a só vagy a petróleum. Az élelmiszerek legnagyobb részét otthon termelték meg. Még a szegényebb parasztportákon is tartottak csirkét, libát vagy más baromfit, a nagyobb mennyiséget adó haszonállatokon pedig gyakran osztoztak. Emiatt az elzártság és önfenntartás miatt a zalai konyha a helyben megtermelt alapanyagokra építkezett. Így alakult ki az a sajátos zalai ízvilág, amit a háború utáni társadalmi átrendeződésekés a klasszikus paraszti életforma megszűnése sem tudott teljesen eltörölni.

Dödölle

A zalai konyha leggyakrabban használt alapanyagaia hajdina, kerekrépa, burgonya, kukorica és gomba voltak. A savanyított kerekrépa az egész ország területén Zalában volt a leggyakoribb. Húst, főleg marhát vagy disznót inkább csak ünnepkor fogyasztottak mint például a lakodalom, mert szegényebb helyeken karácsonyra is csak szárnyas jutott. Ahol volt lehetőség a disznóvágásra, ott a kocsonya a karácsonyi menü fontos pontja volt. Zalában, de még a Mura vidékén is szokás volt a gyermekszületéskor és keresztelőkor fumut készíteni. A fumu egy speciális, baba formájú fonottkalácsvolt, amelyet az ünnep csúcspontján felvágtak és szétosztottak a rokonság közözz – ezzel jelképezve a családi összetartást.Hétköznapokon az egyszerű,húsmentes, laktató fogásokat részesítették előnyben.Mai napig is mindenki által ismert étel a dödölle, a lisztes-krumplis egytálétel – ennek van egy zalai változata is, de mint minden parasztételnek, ennek sincsenek kőbe vésett szabályai.

Kenyérsütéskor, vagy ha a kemencét begyújtották, gyakran készítettek kemencés lángost, langalit. A ma ismert, feltéttel bőségesen megpakolt változat helyett a sima kenyértésztát csak zsírral vagy vízzel kenték meg sütés előtt, és csak sütés után dörzsölték be fokhagymával, kenték meg tejföllel.Zalában nagy hagyománya volt a babos ételeknek – leveseknek, főzelékeknek, pogácsáknak – az aszalt szilvának, amit nemcsak süteményekben, de például az említett bablevesbe is tettek, valamint a ma olyan népszerű tökmagnak és tökmagolajnak.

Vegyél részt a Nagy Gasztroutazásban a Nosalty és a Suzuki közös játékában, töltsd fel a kedvenc vendéglátó helyeid és nyerj!

Hajdina minden napra

A XIX. század és a rozs térhódítása előtt a régió egyik legnépszerűbb alapanyaga a hajdina volt - nemcsak lepényeket és kásákat, de kenyeret is sütöttek belőle. Később megmaradt a kásák alapjának - a hajdina gánica például az egyik leghétköznapibb étel volt, a sterchez hasonló, hajdinalisztből főtt daraétel tejföllel és töpörtyűvel.

Hajdina gánca tejföllel, sült hagymával, szalonnával

Hajdinalisztből bélest is készítettek, csak éppen nem bélesnek, hanem gaboncának hívták, tölteléke pedig gyakran a Vas és Zala megyében egyaránt népszerű kerekrépa volt, cukrosan. Az édes sütemények közül Vas megyében, akárcsak a szomszédos szlovén területeken nagy népszerűségnek örvendett a tökös-mákos rétes.

Vízben gazdag Kisalföld

A Kisalföld vizek által határolt síkság - az itteniek életét és táplálkozását erősen befolyásolta ez a tényező. A helyiek emiatt sok halat, csigát, vízi állatot fogyasztottak kiegészítés képen. Ezen a területen elsősorban búzát és rozst, és viszonylag sok kölest is termesztettek.

Aranygombóc ezüstlével

A Csallóköz a sok napsütés és a folyóvizek közelsége miatt régóta alkalmas a különböző zöldség és gyümölcsfélék termesztésére. A környék legismertebb fogásai között megtalálható a sterc, az ünnepi alkalmakkor készített, 9 ágú kulcsos kalács, vagy a tej alapú, krumplis aranygombóc ezüstlével.

További információt a Suzuki Vitaráról itt találsz!

Ezeket olvastad már?

Legújabb receptek

Egyszerű francia hagymaleves

Csak a franciák olyan ügyesek és leleményesek, hogy az egyszerű vöröshagymából ízes, karakteres és komfortos levest tudjanak varázsolni. Szerencsére, az alábbi recept birtokában, ...

Céklaravioli

Hideg előétel céklából nagyszerű ricottás-parmezános-citromhéjas töltelékkel, pont olyan, mint a legjobb olasz ravioli, csak még színesebb, ízletesebb. Nagyszerű lisztmentes ünnepi ...

Céklacarpaccio

Húsmentes carpaccio céklával. A hajszálvékony céklaszeleteket csodálatosan tálalhatjuk mandulaszósszal, zöldsalátával, csírával, magokkal, bogyós gyümölcsökkel, akár ...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...