Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megye, bár egy tájegységet alkotnak, konyhájukban meglepően sok különbség van - talán csak az ország észak-keleti csücskében van még ennyi eltérő gasztronómiai szokás relatíve kis helyen.
A kerekrépa hazája
Zala megye az ország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Dimbes-dombos tájaival, aprócska falvaival tökéletes célpont biciklitúrára, nagy sétákra és régi ízek megismerésére. A terület infrastruktúrája egészen a harmincas évek közepéig meglehetősen fejletlen volt – a nehezen megközelíthető, városoktól távol eső kis falvak így a kezdetektől önfenntartásra rendezkedtek be. A nehézkes áruellátás miatt boltba csak a XX. század elején kezdtek rendszeresen járni, akkor is csak olyan alapszükségletekért, mint a só vagy a petróleum. Az élelmiszerek legnagyobb részét otthon termelték meg. Még a szegényebb parasztportákon is tartottak csirkét, libát vagy más baromfit, a nagyobb mennyiséget adó haszonállatokon pedig gyakran osztoztak. Emiatt az elzártság és önfenntartás miatt a zalai konyha a helyben megtermelt alapanyagokra építkezett. Így alakult ki az a sajátos zalai ízvilág, amit a háború utáni társadalmi átrendeződésekés a klasszikus paraszti életforma megszűnése sem tudott teljesen eltörölni.
A zalai konyha leggyakrabban használt alapanyagaia hajdina, kerekrépa, burgonya, kukorica és gomba voltak. A savanyított kerekrépa az egész ország területén Zalában volt a leggyakoribb. Húst, főleg marhát vagy disznót inkább csak ünnepkor fogyasztottak mint például a lakodalom, mert szegényebb helyeken karácsonyra is csak szárnyas jutott. Ahol volt lehetőség a disznóvágásra, ott a kocsonya a karácsonyi menü fontos pontja volt. Zalában, de még a Mura vidékén is szokás volt a gyermekszületéskor és keresztelőkor fumut készíteni. A fumu egy speciális, baba formájú fonottkalácsvolt, amelyet az ünnep csúcspontján felvágtak és szétosztottak a rokonság közözz – ezzel jelképezve a családi összetartást.Hétköznapokon az egyszerű,húsmentes, laktató fogásokat részesítették előnyben.Mai napig is mindenki által ismert étel a dödölle, a lisztes-krumplis egytálétel – ennek van egy zalai változata is, de mint minden parasztételnek, ennek sincsenek kőbe vésett szabályai.
Kenyérsütéskor, vagy ha a kemencét begyújtották, gyakran készítettek kemencés lángost, langalit. A ma ismert, feltéttel bőségesen megpakolt változat helyett a sima kenyértésztát csak zsírral vagy vízzel kenték meg sütés előtt, és csak sütés után dörzsölték be fokhagymával, kenték meg tejföllel.Zalában nagy hagyománya volt a babos ételeknek – leveseknek, főzelékeknek, pogácsáknak – az aszalt szilvának, amit nemcsak süteményekben, de például az említett bablevesbe is tettek, valamint a ma olyan népszerű tökmagnak és tökmagolajnak.
Vegyél részt a Nagy Gasztroutazásban a Nosalty és a Suzuki közös játékában, töltsd fel a kedvenc vendéglátó helyeid és nyerj!
Hajdina minden napra
A XIX. század és a rozs térhódítása előtt a régió egyik legnépszerűbb alapanyaga a hajdina volt - nemcsak lepényeket és kásákat, de kenyeret is sütöttek belőle. Később megmaradt a kásák alapjának - a hajdina gánica például az egyik leghétköznapibb étel volt, a sterchez hasonló, hajdinalisztből főtt daraétel tejföllel és töpörtyűvel.
Hajdinalisztből bélest is készítettek, csak éppen nem bélesnek, hanem gaboncának hívták, tölteléke pedig gyakran a Vas és Zala megyében egyaránt népszerű kerekrépa volt, cukrosan. Az édes sütemények közül Vas megyében, akárcsak a szomszédos szlovén területeken nagy népszerűségnek örvendett a tökös-mákos rétes.
Vízben gazdag Kisalföld
A Kisalföld vizek által határolt síkság - az itteniek életét és táplálkozását erősen befolyásolta ez a tényező. A helyiek emiatt sok halat, csigát, vízi állatot fogyasztottak kiegészítés képen. Ezen a területen elsősorban búzát és rozst, és viszonylag sok kölest is termesztettek.
A Csallóköz a sok napsütés és a folyóvizek közelsége miatt régóta alkalmas a különböző zöldség és gyümölcsfélék termesztésére. A környék legismertebb fogásai között megtalálható a sterc, az ünnepi alkalmakkor készített, 9 ágú kulcsos kalács, vagy a tej alapú, krumplis aranygombóc ezüstlével.
További információt a Suzuki Vitaráról itt találsz!
Ezeket olvastad már?
Lebbencs, kolbász, paprika és szegedi halászlé - Dél-Alföldről származik minden,...
A bográcsos hús- és halételek hazája, a hazai paprika elterjedésének kiindulópontja és a kolbász központja - gyere velünk a Dél-Alföldre! (x)
HirdetésIrány a töltött káposzta, a pálinka és a slambuc hazája,...
Szilva, alma, krumpli és a híres töltött káposzta - kulináris kalandozásunk a rendkívül sokszínű Észak-Alföldön folytatódik! (x)
HirdetésSztrapacska, zsámiska, zsendice, morvány és puppa - palóc konyha Észak-Magyarországról
A palóc konyháról mindenkinek a palócleves jut először eszébe, pedig nem sok köze van az észak-magyarországi tájegységhez. Nézzük, mit ettek valójában arrafelé! (x)
HirdetésKvircedli, dudogó, gölödin krumplileves és izzasztott káposzta Közép-Dunántúlról
A Balaton-felvidéken egyre több szuper éttermet találunk, de vajon milyen volt a gasztrohelyzet régen az Közép-Dunántúlon? Ennek járunk most utána! (x)
Hirdetés