Mikuláskor édesség kerül a csizmákba, karácsonykor a Jézuska, a Télapó, netán az Angyalka rejti el az ajándékokat a karácsonyfa alatt. Kedves kis ünnepi tradícióink, melyek ugyan minden családnál másként zajlanak, de azért vannak átfedések. Szerte a világban rengeteg mulatságos, különleges szokásról tudunk, ahol szó sincs angyalkákról, romantikus hősökről. Az ünnepi tradíciók pókalakú karácsonyfadíszekről, faragott retkekről és fakanálnyalogató-kolbászlopó lényekről szólnak.
A katalán ajándékosztás: Caga Tio, a bizarr, mosolygó farönk
Barcelonában, Gironában, Tarragonában járva akár egész évben látni az ajándékboltokban, vásárokban a furcsán mosolygó, piros ruhába öltöztetett farönkből. A kínálat az ünnepekhez közeledve indul meg igazán, ugyanis a farönk nem más, mint Caga Tio/Tio de Nadal, aki már decemberben befészkeli magát a katalán otthonokba.
A pokróccal leterített, sokszor üreges kisfickót a gyerekenek mandarinnal, naranccsal, süteménnyel, keksszel kell etetni egészen karácsonyig.
Hiszen minél jobban tartják, annál több ajándékot hoz… jobban mondva kakil a gyerekeknek. Bizony, Tio a bőséges élelmet karácsonyi ürítéssel hálálja meg, ráadásul, mielőtt a takaró fellebbenne alatta az ajándékokkal, a család még jól el is püföli őt. Énekelnek is neki az ütlegelés közben, csóró Tio pedig ezt is mosolyogva tűri.
A katalánok valahogy különösen viccesnek tartják, ha valaki a nagydolgát végzi. Teljesen bizarr, de a betlehemi jászolokba is installálnak egy guggoló fazont, aki nem a lumbágóval küzd, de nem is a combhajlítóira gyúr, hanem egyszerűen csak kakil. Hagyományos katalán paraszti ruhát visel, és már a 17. században megjelent a betlehemekben.
Az ötlet valószínűleg egy múltbéli tréfás kedvű betlehemi bábukat készítő mesterembertől jöhetett, de persze mindez tisztázatlan. Csak annyi maradt, hogy a családi betlehem készítésekor rengeteget nevetnek az „El caganer” telepítésénél. Karácsonyt megelőzően a boltokban rengeteg a híres „El caganer” is: celebritások, focisták, uralkodók guggolnak a polcokon, arra várva, hogy egy jászol környékére teszik majd őket. Ebben a kis csínytevésben nincs semmi rosszindulat, gúnyolódás, egyszerűen úgy vélik, mindenki elvégzi a dolgát, kár leplezni, és humor nélkül egyébként sem működik semmi!
Mari Lwyd, a walesi horrorló, aki enni kér, vagy szócsatát vív a háziakkal
Elsőre elég rémisztő a szokás, ám kiderül, hogy valójában ezt is a humor vezérli. A Mari Lwyd-esek élükön egy feldíszített lókoponyát és fehér lepedőt viselő férfival vonulnak. Az úgynevezett merrymen-ek hangszerekkel zenélnek, énekelnek.
A csapat karácsonytól újévig bármikor bekopogtathat a walesi otthonokba, hogy a vérfagyasztó, ám boákkal, masnikkal, csengettyűkkel feldíszített lófej a gyerekeket ijesztgesse, és a kompánia ellátást kérjen. A pogány népszokás alapja, hogy a Mari Lwyd-esek éhesek és szomjasak, ezért eleséget és italt kérnek, de ha ezt nem kapnának, akkor a küszöbön zajló sértegetéscsatával is megelégednek, amit ha ők nyernek, mégiscsak jár a koszt.
Érdemes ezt úgy elképzelni, mint a ‘80-as években Amerikából induló „rap battling”-ot, amikor két rapper egymás ócsárlását is beveszi a repertoárba. A lókoponya egyébként tényleg nem egy kellemes látvány, még díszítve sem, így szépen rálicitál a germán krampuszokra is. Gondoljunk csak bele, hány magyar kisgyereknek van sírós képe, amikor a Mikulás ölében ült… pedig az csak a nagypapa volt, nem egy lókoponya!
Az ukrán karácsonyi pókok legendája
Ukrajnában olyan, mintha az őszi halloween és a karácsony keveredne össze a feldíszített fán, ugyanis pókok és pókhálók is kerülnek az üveggömbök és füzérek mellé. A legenda szerint egy megözvegyült asszony annyira szegény volt, hogy hiába szerette volna gyermekeit elkápráztatni, nem tudta feldíszíteni az ünnepi fenyőt.
Ekkor jöttek a képbe a barátságos, kedves kis pókok, akik megsajnálták a családot, és éjjel gyönyörű hálókat kötöttek a fára.
Reggel, mikor a gyerekek és az anyuka felébredtek, az ablakon besütő nap fényében olybá' tűnt, mintha ezüst- vagy aranyszálak borítanák a fát. Ezért a pók és a pókháló szerencsét és örömöt hoz az új évre. Egyesek szerint a történetet tovább is szőtték, a pókok hálóját a Jézuska/Télapó/angyalok változtatták aranylóra. A világban mindenhol használt csillogó dekorszálak is ebből az ukrán meséből eredeztethetőek.
Mexikóban faragott retkekkel kezdik meg az ünnepi szezont
Noche de los Rabanos — azaz A Retkek Éjszakája minden évben december 23-án megtartott hagyomány, ami Oaxacából származik. Nem is olyan régi, hiszen 1897-ben tartották meg először a retekfaragó fesztivált.
Oaxaca de Juárez városának néhai polgármestere a hagyományos karácsonyi piacot járva döntött úgy, hogy kellene valami kreatív, vicces verseny is az élelmiszereket és dekorációkat kínáló vásárra. Mivel a retkek az év ezen szakaszában nagyon kedvelt alapanyagnak számítanak és könnyen elérhetőek, kézenfekvő volt a bevonásuk. Úgy gondolta, a mezőgazdaságnak sem utolsó, ha fellendül karácsony előtt a retekpiac — így indult az első faragófesztivál. Azt beszélik, a gyökérzöldségek emberszerű formája is segített az életre hívásában: még maga Diego Rivera, Frida Kahló örök szerelme is megfestette az emberformájú retkeket.
Teljes betlehemeket, művészeti ihletésű retekképeket, szobrokat faragnak, de a modern fesztiválokon bőven megjelennek további vallási és popkulturális, kortárs művek is. Utolsó vacsora retekből? Naná!
Az izlandi gazfickók kanalakat nyalogatnak és kolbászt csennek
A jeges Izlandon a jelen modern karácsonyai előtt éppen 13 éjszakán keresztül, 13 troll munkálkodik, rosszalkodik a házakban, amíg a családok alszanak. Őket Yule-komáknak hívják és azért komiszkodnak, hogy ajándékokkal és vicces büntetésekkel lepjék meg a gyerekeket.
A régi leírások még igazán gonosz és rosszindulatú gnómokról meséltek, de mára azért szelídült a dolog:
a 13 különböző személyiségű gazfickó legdurvább gonoszkodásának számít a tejlopás, a tepsi- és fakanálnyalogatás, az ajtócsapkodás, a kolbászcsenés.
A 19. századból származik a Yule-macska legendája is. A kövér, minden hájjal megkent és vérszomjas óriás cirmos a trollokkal járja a vidéket, hogy megegye az összes olyan gyereket, aki nem kapott új ruhát karácsonyra. Nos, ez a népi krónika meglehetősen a fogyasztói társadalomhoz és a vásárlásösztönzéshez csatolható, ami nem is véletlen. Azt beszélik, az 1800-as években a gazdák ezzel próbálták ösztönözni a munkásaikat, hogy mihamarabb, karácsonyt megelőzően végezzenek a gyapjú feldolgozásával, hogy az új ruhák elérhetőek legyenek.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Karácsonyi szokások, érdekességek:
