A 2000-es évek elején, kisgyermekként megannyi nyarat eltöltöttem a Velencei-tó mellett, apai nagyszüleim nyaralójában. Felhőtlen időszakok voltak ezek szöcskevadászattal, egész napos barangolásokkal a hatalmas kertben, és persze a legfinomabb, nagymama-készítette étkekkel. Ráadásul nemcsak a saját nagymamám ínyencségeit kóstolhattam meg, hanem a szomszédasszonyokét is, ugyanis mindenki a „tányért nem lehet üresen visszavinni” elvét vallotta, így oda-vissza jártak az edények, hol egy meggyes piskóta érkezett, hol egy darab abált szalonna, hol egy kapros-túrós lepény.
Gyermeki élmények, felnőtt ízek
Ez utóbbi kifejezetten mély emléket hagyott bennem, ugyanis, amikor először kóstoltam, még úgy irtóztam a kapor ízétől, mint a tűztől. Mi több, sejtelmem sem volt, hogy az ízletesnek tűnő, friss túrós süteményben ott rejtőzködhetnek ördögi szálai. Szóval haraptam egy nagyot, majd elszörnyedve álltam egy darabig, szinte fel sem fogva, hogy mi történt az általam elképzelt, tökéletes túrós süteménnyel.
Talán ez az élmény is vezetett ahhoz, hogy éveken keresztül nem kóstoltam meg semmi kaprosat, és úgy általában a túrós süteményekkel szemben is némileg bizalmatlan maradtam.
Persze a kapor is egy olyan íz (mint oly sok másik), amihez bizony, fel kell nőni. Meg kell hozzá érni, meg kell érteni, hogy mi mindenre képes a zöldfűszer egyes ételekben, és azt is, hogy milyen nagy ürességet hagy maga mögött, ha kihagyjuk egy receptből. Hiszen a kapros-túrós lepény sem lenne ugyanaz nélküle – ezt ma már én is tudom. És így, felnőtt fejjel, boldogan harapva az omlós, krémes szeletekbe, huncutul visszakacsintok apró önmagamra, szinte cukkolva őt, hogy „na, majd egyszer te is eljutsz ide”.
Ahány ház, annyi kapros-túrós
Mielőtt nekiálltam a recept elkészítésének, komolyabb dilemmába kerültem a lepény kinézetével és szerkezetével kapcsolatban. Sőt, abban sem voltam teljesen biztos, hogy lepényről vagy pitéről van egyáltalán szó.
Hiszen létezik sós, édes, tészta nélküli, alsó tésztás és duplatésztás verzió is. A megfelelő delikvens végül egy régi magazin lapjairól került elő, amit édesapám küldött át a „nagy családi receptkönyvből” (ez tulajdonképpen egy köteg újságkivágás valamint kakaófoltos papírlapok és -fecnik gyűjteménye).
A zöld, fényes papíron Benke Laci bácsi feszít, természetesen CBA-s séfkabátban, mellette pedig apró betűkkel megtalálható az a recept, amit többé kevésbé eredeti formájában, alább leírtam. Elvileg a nagymama is mindig eszerint készítette a lepényt, így nagyon nem babráltam a leírással, csupán egy kevés reszelt citromhéjat tettem a túróba, illetve a finomliszt egy részét rétesre cseréltem. Talán ennyit Laci bácsi és nagyi is megengednek nekem... legalábbis remélem.
Süssünk kapros-túrós lepényt!
Hozzávalók a tésztához: 300 g finomliszt, 200 g rétesliszt, 300 g vaj (puha), 1 db tojássárgája, 150 g porcukor, 1 csipet só
Hozzávalók a töltelékhez: 2 db zsemle (vizes, hámozott), 500 g tehéntúró, 175 g tejföl, 100 g porcukor, 4 db tojás, 1 citromból nyert citromhéj, 1 csokor kapor
Hozzávalók a lekenéshez: 2 ek tejföl, 1 db tojássárgája, 2 ek porcukor
A liszteket, porcukrot és sót egy nagy tálban összekeverjük, majd belekockázzuk a puha vajat. Gyors mozdulatokkal, komolyabb gyúrás nélkül morzsásra dolgozzuk az alapanyagokat, majd hozzáadjuk a tésztához a sárgáját, és gombócot formázunk a masszából. Felhasználásig fóliába csomagolva a hűtőbe helyezzük pihenni.
A két zsemle barna héját vékonyan levágjuk egy recés késsel, hogy csak a puha belső maradjon. Ezt felkockázzuk, majd késes aprítógépbe tesszük az összes többi hozzávalóval együtt (kivéve a kaprot és citromhéjat).
Krémes állagúra dolgozzuk, majd egy tálba átöntve, hozzákeverjük az aprított kaprot és reszelt citromhéjat.
A sütőt előmelegítjük 175 fokra (légkeveréssel), és kivajazunk egy mélyebb gáztepsit. Lisztezett felületen kinyújtjuk a tésztát, hogy akkora legyen, mint a tepsi. A sodrófa segítségével beleengedjük a tésztát a tepsibe, majd a kezünkkel elegyengetjük, és kipótoljuk az üresen maradt részeket. Ha kész, ráöntjük a tésztára a túrós keveréket, és elegyengetjük egy spatulával.
A tejfölt, tojássárgáját és cukrot összekeverjük, majd telepöttyözzük vele a túrós sütemény tetejét. Egy spatulával vagy késsel óvatosan elegyengetjük a híg, tejfölös keveréket, hogy mindenhová jusson. Ettől lesz a sütemény teteje szép aranybarna. A lepényt az előmelegített sütőben 30 percig sütjük, ha kell félúton megfordítjuk, hogy egyenletesen süljön. Tálalás előtt teljesen kihűtjük, majd kockákra vágjuk.
A kapros-túrós lepény teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több békebeli, boldog nagymamasütemény:
