Eljött a november. A hónap, amiért valljuk be, ritkán rajongunk. Hamar sötétedik, jön a ködszitálás, az ónos eső, és kéretlenül az első mínuszok is. Kirándulni már ritkán tudunk, síelni, szánkózni még nem, moziba meg kinek van kedve menni, nézz már ki az ablakon, én ebben a latyakban nem megyek sehova!Régen bezzeg tudták értékelni. A népi kultúrában – mert reprezentatív felmérést nem végeztem – úgy várták a novembert, mint a messiást. Az időjárás végre tökéletesen lehetetlenné tette a kinti munkát, amit be lehetett takarítani, már betakarították, amit tartósítani lehetett, azt megaszalták, befőzték, savanyították – és végre kezdetét vehette az igazi élet, lehetett szusszanni egy kicsit a munkás hónapok után. Ezt persze meg kellett ünnepelni. Lehetőleg újborral (mert a must ilyenkorra már bor lett!) és libával. És hogy miért éppen a liba a Márton-nap járulékos eleme? Erre több magyarázat is van. A legenda szerint Szent Márton a római birodalom Pannónia tartományának egyik városában, Savariában (Szombathelyen) látta meg a napvilágot 317-ben. Édesapja elöljáró volt, Márton így katonai pályára lépett, később azonban a kard helyett a keresztet választotta, és papnak állt. Sokat tett a szegényekért, szerénysége pedig szó szerint legendássá tette – mikor püspökké akarták szentelni, a lúdólba bújt be az érte jövő egyházi méltóságok elől, de a madarak hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét, így Márton kénytelen volt elfogadni a tisztséget. Márton-napi receptek itt!Egy másik magyarázat a római időkre nyúlik vissza. A téli negyedév kezdetét az újbor megkóstolásával indították, és hozzá a hadisten, Mars szent madarát, a ludat – ilyen előkelő státust azért szerzett, mert a capitoliumi libák gágogásukkal felriasztották az alvókat, amikor meglepetésszerűen akart az ellenség Rómába jutni – fogyasztották, minden formában. E történet szerint a kereszténységbe is így került át az ünnep, Márton madara pedig egyenlő Mars isten madarával.A „praktikusok” szerint azonban egyszerűen arról volt szó, hogy a nyáron megszaporodott libaállományt valahogy le kellett csökkenteni – és mivel a madarak tartása nem igényelt különösebb anyagi erőforrást, még a legszegényebbek is megenged- hették maguknak, főként mert egy libából legalább háromféle ízletes fogást lehetett egyszerre készíteni.Hogy melyik verziót tekintjük a Márton-napi libavacsora eredetének, azt szívünk joga eldönteni. Ha szoktuk ünnepelni, akkor hajrá, ne adjuk fel ezt a szép szokást, ha pedig nem, akkor legfőbb ideje elmenni a kedvenc hentesünkhöz libáért, beszerezni egy pár palack újbort, és áthívni a barátokat egy mennyei libavacsorára. A menü összeállításához pedig szemezgessük a NoSalty Márton-napi receptjei közül. Márton-napi receptek itt!
Fűszeres libapecsenye zúzamártással
A néphit szerint Márton napján azért is kell lúdhúst fogyasztani, mert a lúd mellcsontjából meg lehet jósolni az elkövetkező hónapok időjárását. Ha fehér a csont, havas, fagyos, ...
Füstölt libakolbász házilag
Jó urunk, Márton, hadd vigadjunk egy kicsit; Tiszteletedre és az akaratod szerint, Legyen bor kupáinkban, sok lúd az asztalon Sütött, főzött ludak, de egy egész halom. A középkorban ...
Márton napi libaleves
Márton nap Pannóniában, Savariában született tours-i püspök, Szent Márton emléknapja. A középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza a katolikus országokban, így hazánkban is ...
Libapaprikás juhtúrós nokedlivel
Ezzel a recepttel emlékezünk a 2007-es Libanapokra, amikora fóti Fáy présház által felajánlott Liba Lakomát nyertük meg két személy részére.
