Gasztro 2020.11.30.

Ismerd meg a falatnyi édességet, aminek mindig tökéletesnek kell lennie

Nosalty

Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a macaron egyidős az emberiség történetével, de azért ebben valóban van egy kis túlzás.

Tény azonban, hogy a története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk.

„Hivatalosan” ugyanis a reneszánsz kor szüleménye ez is, mint megannyi mestermű a művészet más területein. Viszont források bizonyítják, hogy Velence kolostoraiban már a sötét középkorban, nagyjából a nyolcadik század környékén is készült macaron, vagy legalábbis annak elődje. Világhírre azonban valóban a reneszánszban tett szert, amikor Medici Katalin cukrászséfje Franciaországban bemutatta ezt a parádés kis desszertet, mégpedig abból az alkalomból, hogy megbízója frigyre lépett a francia II. Henrikkel.

A Larousse Gastronomique szerint azonban, amit nevezhetünk a szakácsmesterség Bibliájának is, a macaron csak 1791-ben született csak meg, egy franciaországi kolostorban, Cormery-ben. Egy évvel később máris széles körben kezdett elterjedni, amikor a Nagy Francia Forradalom idején a menedékért esedező karmelita nővérek macaront készítettek azoknak, akik befogadták őket. Később őket „macaron nővéreknek” is nevezték el. Ebben az időben a desszertet még mindenféle speciális ízesítés és töltelék nélkül készítették.

via GIPHY

Mai formáját csak a harmincas években nyerte el. Ekkor kezdték ugyanis összetapasztani a két alapot, és töltelékekkel gazdagítani. A modernkori macaron úgy néz ki, hogy két mandulás meringue lemezkéből áll, amelyek közé vagy vajas krém, vagy ganache, vagy lekvár kerül. Ez maga a „párizsi macaron”, vagy „Gerbet”, ahogy korábban nevezték. Tény, hogy a nyolcadik századi szerzetesektől Medici Katalin főcukrászán át a karmelita nővérekig sokan szeretnék maguknak tudni a macaron feltalálásának elismerését, de még a huszadik században is voltak/vannak olyanok, akik összekapcsolhatók ezzel a kis desszerttel. Pierre Desfontaines, az ikonikus francia cukrászat, a Ladurée egyik alapítója, valamint Claude Gerbet, egy másik kiváló cukrász is sorban áll az elismerésért. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy a ma ismert macaron hazája Franciaország.

Ezt olvastad már?

Senkinek sem kell lemondani a finomságokról: tegyünk rendet a mentes cukrászatban!

Ha a macaronra úgy nézünk, mint egy istenségre, akkor napjainkban a földi helytartója kétség kívül Pierre Hermé, aki ezt a francia klasszikust világszerte ismertté tette. És tette mindezt olyan módon, hogy modern köntösbe öltöztette az addig kissé egyhangú, nem sok variációval létező édességet. Ha valaki a világszínvonal csúcsán elhelyezkedő verziót szeretné kóstolni, annak érdemes elmennie Párizsba, a Pierre Hermé Paris nevű cukrászdába, de szintén elképesztő színvonallal lehet találkozni a Ladurée-ben is, amelynek macaron boltjai a világ több pontján is megtalálhatók.

Míg nagyjából tíz évvel ezelőtt a macaron idehaza szinte ismeretlen volt, ma már számos nagyon jó minőségű verzió érhető el belőle. Ha biztosak szeretnénk lenni a minőségben, a következő jelekre figyeljünk, mert ezek a rossz macaron ismérvei. Egyrészt nem lehet levegős a tészta, azaz evés közben nem találkozhatunk nagy levegőbuborékokkal. A macaron teteje és alja nem válhat el az egésztől, mint egy kagylónak a héja. A túl harsány színek sem jelentenek jót, minél természetesebb egy szín, annál valószínűbb, hogy desszertünk is természetes. Ha túl olcsó macaronnal találkozunk, erősen felmerülhet bennünk a gyanú, hogy mandulaliszt helyett mandulaaroma került bele. Azt talán mondanunk sem kell, hogy ha a macaron száraz, akkor nem lehet érte pénzt kérni. A méret sem mindegy, a túl nagy vagy túl kicsi macaron biztosan veszít a minőségéből. Egy macaron sosem lehet túl édes, és ha ránézünk, és nem látjuk a tölteléket, akkor az azt jelenti, hogy túl kevés van benne.

Sokan állítják, akik már eleget kísérleteztek vele, hogy macaront könnyű otthon is készíteni. Más vélemények szerint ez azon ritkaságok egyike, amelyet mindenképp érdemes profikra bízni.