A magyar szőlőt és a bort mondák sokasága szövi át, így a szüret is olyan eseménynek számított, amiről senki sem akart lemaradni. Bár a szüreti hagyományok az idővel változtak, a szüret még ma is olyan tevékenység, amit a családdal, barátokkal együtt jó végezni úgy, ahogy régen.
Szüretkor felpezsdültek a falvak és a városok
A 16.-17. században a szüret olyan jeles eseménynek számított, hogy nemcsak az iskolák zártak be, hanem a szolgálatot teljesítő katonákat is hazaengedték, sőt, még a törvénykezés is szünetelt. Akár városban, akár mezővárosban, vagy parasztgazdaságban szüreteltek, mindenhol előre készültek rá az emberek, és együtt, közösen végezték a munkát. A parasztgazdaságokban a szüret a társadalmi élet fontos része volt, szórakozással átszőtt közös tevékenység, ahol a férjet kereső lányok akár mátkára is találhattak.
A szüretet Mihály napjától, azaz szeptember 29-től kezdték meg legkorábban, de jellemzően az október volt a szőlőszedés és a borkészítés hónapja. A szüret előtt néhány héttel már kimeszelték a borházakat, ahol később a must erjedt, átsúrolták a szüreti edényeket és ki forrázták a hordókat.
Énekszóval, néhol puskalövésekkel indult a szüret
A szüret kora reggel hangosan, riogatásokkal, néhol puskadörrenésekkel indult, hogy a rossz szellemeket messzire űzzék. A szőlőben dolgozókat a gazda reggel sonkával, kolbásszal, szalonnával és friss kenyérrel kínálta, napközben pedig borral, hogy ki ne száradjon a torkuk. A lányok, asszonyok kezükbe vették a kacort, más néven a szőlővágó ollót és kéziputtonyba, vödörbe, kosárba vagy sajtárba szedték a szőlőfürtöket.
Ha megteltek a kosarak, csak kiáltottak a csöbrösöknek, vagyis a puttonyoslegényeknek, akik fából készült puttonyokba gyűjtötték a szőlőt és hatalmas hordókba, teknőkbe szállították a szőlőfürtöket.
A szőlőhegyek énekszótól visszhangoztak, ugyanis a munka nem csendben folyt, hanem mondókák, dalok színesítették a dolgos órákat. A házigazda is nótaszóra buzdította a résztvevőket, mondván, addig sem ettek, de valójában egy gazda sem sajnálta a jó falatokat a segítőktől.
Ebédre rendszerint birkából készült bográcsgulyást készítettek, mellé kása is járt, de sok helyen tejföllel meglocsolt töltött káposzta és csusza is került az asztalra, amit a háziasszony otthon főzött meg, majd nagy kondérokban kivitt a szőlőbe. A leszedett szőlőt présbe tették, és az így nyert mustot a gazda cserpákkal mérte ki a tőtikébe, amivel a hordókba töltötte.
Ha nagy volt a szőlő, akár több napig is eltarthatott a szüret, aminek az utolsó napján, vagyis a végzésnapon az uradalmi szőlőkben a gazdának szőlőkoszorút adtak: favázra szőlőfürtöket aggattak, amit sok helyen virággal, nemzeti szalaggal is átkötöttet. Közben vicces rigmusokkal dicsérték a gazda bőkezűségét, vagy épp szűkmarkúságáról ejtettek szót, végül az uraság a legszorgosabb szedőknek kendőt adott ajándékba.
Evés-ivás, tánc és szórakozás
A parasztgazdaságokban, ahol a rokonok, a szomszédok és a falubéliek egymásnak segítettek, napnyugta után, a szüret lezárásaként a szüreti mulatsággal ünnepelték meg a szüret végét. A szüretelők hazasiettek, megtisztálkodtak, felöltötték az ünnepi ruhájukat és kezdődhetett a felvonulás, aminek elengedhetetlen résztvevői voltak a maskurások, vagyis a jelmezt öltött emberek. Az összegyűlt népet a csőszlánynak, csőszlegények, kötözőasszonynak, cigánynak, szerecsennek, töröknek, drótostótnak és tolvajnak öltözött falubéliek előadásokkal, játékokkal szórakoztatták.
Az egyik legnépszerűbb szüreti játék a csőszjáték volt, aminek során a mennyezetre szőlőfürtöket, vagy musttal, borral teli üvegeket aggattak fel, amit a tolvajnak öltözött férfiaknak el kellett lopnia, a csőszöknek pedig meg kellett ezt akadályoznia. Ha elkapták a tolvajokat a rögtönzött bíróság vicces büntetéseket szabott ki rájuk.
Úgy, ahogy a lakodalmakban a vőfély, a szüreti mulatságokon a borkirály vezényelte le az estét. A díszes és hangos menetből a mezővárosokban a baksus sem maradhatott ki, amit egy piros ruhás férfi bábú, ölében egy lopótökkel testesített meg.
Szüreti fogások:
Sűrű marhagulyás
Óriási dilemmában vagyok, hogy most a gulyás az leves vagy sem? Ti hogy tudjátok? Itt Amerikában szinte ölre megyek mindenkivel, hogy az leves. Akiket ismerek, és szóba jön a "gulash", azt ...
Töpörtyűs pogácsa 3.
Ezt a pogácsát a nagymamámtól tanultam. Mindig azt képzeltem gyerekkoromban, hogy a szegény legény ilyen pogácsát vitt a tarisznyájában, mikor vándorútra indult. Igaz, hogy nem hamuban ...
Hagyományos csörögefánk
A farsangi szezon kihagyhatatlan fogása, főleg, ha már unjuk a hagyományos szalagos fánkot!
Az estét a traktával folytatták, vagyis ételektől és bortól rogyadozó asztalokkal, ahol marhából, juhból készült gulyás, kalács, pogácsa, valamint csörögefánk várta a szüreti mulatság résztvevőit. Az estét a végzéstánc, azaz a hajnalig tartó tánc zárta, ahol a párt kereső fiatalok jó eséllyel találhattak.
Ezeket olvastad már?
Apácafingocska avagy selyemsutty, a bolondos nevű sütemény
Az apácaszellő, a selyemsutty és az apácasóhaj mind a fura nevű fánkot takarják, ami egy apró édesség. Így készítsd el.
Petrás Gabriella
Kenyértörténelem: a hamuban sült pogácsától a kovászos kenyérig
A magyar népmesékben hamuban sült pogácsát rejt a szegény legény tarisznyája, Petőfi a fekete kenyeret foglalta versbe. A kenyér hitünk gyakorlásának is szimbóluma.
Petrás Gabriella
