A kommunizmus bukását közvetlenül megelőzően és azt követően egyre többször nyílt arra lehetőség, hogy külföldön szerezzünk be ruhákat, elektronikai eszközöket vagy élelmiszereket. A szabályok szigorúak voltak. Meg volt szabva, hogy miből mennyit, illetve mennyiért lehet behozni az országba. Sokan így is megpróbálkoztak azzal, hogy átcsempésszék a cigit vagy a ruhát a határon.
Manapság is sok kis történetet hallok kollégáktól, barátoktól, hogy ők milyen kis trükkökkel hoztak be dolgokat, például Ausztriából. Bár a 90-es években voltam gyerek, nekem is vannak emlékeim a határátlépésekről és a hosszú sorban állásról.
A szlovák-magyar határhoz közel születtem - a szlovák oldalon - , nekünk Győr volt a legközelebbi város, ahova átruccantunk néha bevásárolni. Keresztapámnak egy régi, égszínkékSkoda 120-asa volt, aminek a szaga belülről leginkább egy füstös kocsmáéra hasonlított.
Még most, 20 év után is érzem az orromban a dohányszagot. Több órát is várakoztunk Vámosszabadinál, hogy átjussunk a határon.
Az autóban mindig öten utaztak, hiszen a szabályok pontosan meghatározták, egy ember mennyi árut hozhat át a határon. Tehát minél többen voltunk, annál több dolgot tudtunk hazavinni.
A sikeres határátlépés, csomagtartó-átnézés után jöhetett a bevásárlás. Akkoriban még nem a pláza és a multiplexmozi vonzotta a határon túli magyarok, mint a későbbiekben, hanem hogy minél több magyar terméket vigyenek haza.
A legnépszerűbbek egyértelműen a csokik voltak. Tonnaszámra hoztuk haza akkoriban a Sport, a Lottó vagy a Bohóc szeletet és a szüleim máig nagy kedvencét, a Kapucínert. De nem hiányozhatott a csomagtartóból aDuna kavicsés a Francia drazsé sem. Ma már nem enném meg, de akkoriban szintén népszerűségnek örvendett a löncshús. Felszeletelve és megsütve isteni volt, jó kis házi kenyérrel...
Löncshúsos receptek:
Persze, az is előfordult, hogy túlvásároltuk magunkat. Ilyenkor jött jól, hogy én, a bátyám és az unokatestvérem még gyerekek voltunk, hiszen minket a határon külön nem néztek át. A kis hátizsákunkban, illetve a ruhánk alatt el lehetett rejteni néhány dolgot.
Ruhát nem nagyon vásároltunk a 90-es évek elején, beértük a csehszlovák divattal. Ha mégis megtetszett valami, azt bizony már a meglévő ruhadarabra kellett ráhúzni, mert így nem tűnt fel a vámosoknak.
Érdekes volt egyébként, hogy Szlovákia és Magyarország uniós csatlakozása előtt néhány évvel ugyanez a történet játszódott le az osztrák határon is. A 2000-es évek elején már könnyebb volt élelmiszert beszerezni Győrből, viszont egyre jobban megérte az osztrákokhoz menni, hiszen egy csomó termék forgalmi adóját vissza lehetett igényelni egy bizonyos összegig. Aztán jött az uniós csatlakozás, és a határok és szépen lassan eltűntek közöttünk.
Ma már nem gond beszerezni sajtokat Olaszországból, vagy nem nehéz megvenni egy finom francia bort. Bezzeg a régi szép időkben!
Ha nektek is van hasonló történetek, osszátok meg velem kommentben! Kíváncsi vagyok, nálatok hogyan zajlottak a határátlépések.
Ezeket olvastad már?
Így nézett ki a konyhánk a '80-as években
A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva. Nektek hogy nézett ki a konyhátok?
Petrás GabriellaEmlékszel még a nagymama vájlingjára?
Nagyszüleink konyhájában valószínűleg még mai napig fellelhető egy piros vagy fehér vájling. Nálunk fontos szerepe volt a retró konyhai eszköznek. Ti mire használtátok?
Fenes GábrielFelismeritek a retró konyhai eszközöket?
Szűrő, habverő, daráló - eszközök, amik nem hiányozhatnak egyetlen konyhából sem. Vajon felismeritek a régi változataikat is? Teszteljétek magatokat!
Nosalty