Meglepő, de a kuglóf német eredetű finomság, amit a német polgári családok neveztek Gugelhupfnak, Gogelhopfnak vagy Kugelhopnak is. Neve is innen ered: a "Gugl” szó kapucnit jelent - utalva a sütemény jellegzetes formájára. Születésekor a XVII. században, majd elterjedésekor, a biedermayer korszakban kizárólag élesztős tésztával, cserépedényben sütve készítették. Ma már számos, könnyebb anyagból gyártott formában is kisüthetjük, az élesztőt pedig sütőporra cserélhetjük az időtakarékosabb sütésért.

Az élesztőből, tejből, lisztből, tojásból, vajból, némi cukorral, kakaóporral és egy marék mazsolával kiegészíthető laza kelt tészta összetétele évszázadokon át alig változott. Az igazán tökéletes kuglóf levegős, puha, és nem ragacsos. Ne ijedjünk meg, ha első sütésre nem sikerül ezt az állapotot abszolválnunk: alapos gyakorlat és ráérzés szükséges ahhoz, hogy az érzékeny tészta hibátlanul engedelmeskedjen nekünk. Tehát finom kezek, kis türelem, és sok gondoskodás szükséges hozzá, a végeredmény azonban minden várakozásunkat felülmúlja. A friss kuglófot fogyasszuk reggelire kávé/tea mellé, vagy lepjük meg vele a családot egy illatos uzsonnaként.