Így készül a JUS a profi séfek szerint – a pecsenyelé, ami mindent összeköt

Alapvető elem egy éttermi tányéron, amit otthon is elkészíthetünk, ha igazán nagyot akarunk villantani a vendégeink előtt. Összegyűjtöttünk minden fontos infót a jus-ről, három profi séfet is megkérdeztünk a témáról.

Mélybarna, selymes, sós és nagyon gazdag ízek egy kanálnyi szaftban: ez a pecsenyelé, vagy másképp jus (ejtsd: zsü), aminek számtalan változata létezik, bárhogyan alakíthatjuk az ízlésünk szerint, és minden tányért a tökéletesség felé kanyarít. Az egyik legkomplexebb elem, ami egy tányéron elénk kerülhet, mivel hosszan készül, nagy odafigyelést igényel, és egy olyan összekötője húsoknak, zöldségeknek, köreteknek, ami nemcsak kiegészítő, de igazi főszereplő is lehet. Három séfet kérdeztünk, mit jelent a jus, és mit tartanak a legjobb elkészítési módnak: Mogyorósi Donát az Olimpiából, Pesti István a tatai Platánból és Pohner Ádám osztotta meg velünk a tanácsait.

Így készül a jus a profi séfek szerint – a pecsenyelé, ami mindent összeköt

Te tudod, mi az a “jus”pecse?

A jus-készítés hosszadalmas műfaj, kell hozzá jó érzék, de egyáltalán nem lehetetlen otthon is megfőzni. Készülhet többféle húsból, csontokból, inakból, a megtisztított húsok leeső (az előkészítés során levágott) részeiből, tehát egyrészt nemesebb alapanyagokra épül, másrészt a konyhai “hulladéknak” gondolt, kevésbé értékes részeket is hasznosítja, úgyhogy remek lehetőség arra, hogy fenntartható konyhát vigyünk otthon.

A jus általánosnak mondható technológiája a következő: a csontokat, húsrészeket sütőben besütjük, a kisült pecsenyelevet és a sült hozzávalókat alaplével (vagy vízzel), zöldségekkel főzzük, majd a mélybarna levet leszűrjük, és tovább redukáljuk.

Minél karakteresebb, erősebb ízű húst és csontokat használunk, a végeredmény annál erőteljesebb és intenzívebb lesz. A leszűrt, ízes levet forraláskor tovább fokozhatjuk zöldségekkel, borral, borredukcióval, fűszerekkel, mustármaggal, vérrel, vajjal - bármilyen irányba elvihetjük attól függően, milyen ételhez fogjuk felhasználni.

Pesti István szerint mióta a szuvidálás elterjedt, a jus szerepe felértékelődött: ez az az elem a tányéron, ami visszaadja a sült, telt ízt, ami nemcsak fontos kísérő, de egy alapvető összekötő elem a tányéron. Ő leginkább borjúlábból, csirkeszárnyból, -lábból és -farhátból szokta készíteni, aminél fontos, hogy az alapot nem kell rommá főzni (elég neki 4 óra), különben a végeredmény túl enyves lesz a hosszan főtt csontok miatt. A megkérdezett séfek szerint a túlfőzött, enyves, túlpirított alapanyagokból készült jus kesernyés lesz, amit utólag már nehéz frissíteni, úgyhogy az alap főzését nem szabad túlzásba vinni. Ha a leszűrt (alap)léhez húst adunk, azzal csak erősítjük az ízét, de ez egészen másképp oldódik a lébe, mintha hosszú órákig főztük volna a legelejétől.

Pohner Ádám tökéletes verziójába ökörfarok, csirkerészek, leesők és malacköröm kerülnek - az ökörfarokban rengeteg íz van, a főzés után pedig a csontról leszedett húst akár más fogásokhoz (például tészták töltelékeként) is felhasználhatjuk. A 200 °C-on 1 órát sütött alapokat lábasba szedi, a tepsiben maradt pörcöket és kisült leveket vízzel vagy alaplével kiforralva kimenti, mivel ezektől lesz igazán ízes a jus. Az elősütött alapot annyi vízzel tölti fel, hogy a felszínét 5 centi magasan borítsa, kerülhet bele pirított hagyma, fokhagyma, kakukkfű, kápia, de van, aki már ebben a szakaszban bort és zöldségeket is ad hozzá.

Arról, hogy meddig kell főzni, órákig lehetne vitatkozni, de az alapvetés szerint: minél tovább főzzük, annál enyvesebb lesz, ha viszont túl rövid ideig, akkor vékony, már-már híg is lehet. Utóbbi esetben lehet erősíteni visszaforralással. 1 liternyi jus-t általában 2-3 decire forral vissza, így lesz testes, kollagénes, amit utólag frissíthetünk citromlével, ecettel, barnított vajjal, de portói-, aszú- vagy madeiraredukció is kerülhet hozzá

- Pohner szerint ez csak stílus és ízlés dolga.

Mogyorósi Donát szerint a hibalehetőségek között van még, ha a zöldségeket túlpirítják, ekkor keserű lesz, illetve ha a kész jus-t túlredukálják, így a végeredmény sűrű, szirupos, túlságosan koncentrált ízű lesz, így már nem látja el azt a kiemelkedő funkcióját, amitől egy tányér különböző elemei között hidat képezne, vagyis teljes egészt adna ki.

Marhasült vörösboros pecsenyelével

Gordon Ramsay Vasárnapi ebéd című könyvében találtam ezt a fenséges receptet. Nem a leggyorsabban elkészíthető ételek közé tartozik, főleg ha az összes köretet elkészítjük hozzá, ...

Pulykasült vajas pecsenyelével

Egy nagyon egyszerűen elkészíthető és nagyon ízletes sültet készíthetünk pulyka felsőcombból. A szárnyasok közül talán méltatlan helyet foglal el a rangsorban, ezzel a recepttel ...

És hogy mire használjuk otthon?

Gyakorlatilag minden húsételhez szuper kísérő mártásként, szószként kanalazva, a fűszerekkel és ízesítésekkel pedig nyugodtan játszhatunk kedvünk szerint - Pohner szerint a jus a sült húsok visszaadott lelke. Jól fagyasztható, akár jégkockatartóban adagolva is tárolhatjuk, így egy nagyobb mennyiséget leadagolva bármikor előkaphatjuk a tökéletes sültekhez, fasírtokhoz és bármilyen hús kísérőjének.

Mogyorósi Donát így készíti a jus-t:

A csirkeszárnyakat elvágjuk az ízületeknél, hogy később a kollagén hatékonyan tudjon kioldódni, majd egy széles, vastag aljú lábosban (ez azért fontos, hogy tartsa a hőt) kis szakaszokban étolajon aranybarnára pirítjuk a csirkeszárnyrészeket.

Mindig annyit tegyünk egyszerre a lábosba, hogy ne érjenek össze, és tudjanak pirulni, semmiképp se főjenek. Amikor egy kör kész van, kivesszük, és kezdjük a következő adagot. Ügyeljünk rá, hogy az olaj ne égjen el alatta!

Miután az utolsó kör csirkeszárny is kész, a fennmaradt értékes pörzsanyagon megpirítjuk a vöröshagymát, félbe vágott héjas fokhagymát, angol zellert, sárgarépát, kakukkfüvet, babérlevelet, fekete borsot. Alaposan lepirítjuk a zöldségeket is, majd jó minőségű vörösborral feloldjuk a pörzsanyagot, és teljesen beforraljuk. Ezután hozzáadjuk a már korábban lepirított szárnyakat és a kollagénben gazdag csirkelábat is, majd felöntjük csirkealaplével. 5 órán át főzzük, majd etaminon (steril pelenkán) leszűrjük, és nagyon lassú forralással redukáljuk, ezután pedig az adott fogáshoz igazítjuk a végleges ízesítését.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Olvass még több izgalmas cikket a gasztronómia alapjairól:

Legújabb receptek

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...