Én nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kóros szakácskönyvfüggő vagyok. Tök mindegy, hogy szülinap, karácsony, bocsáss meg alkalom, egy szakácskönyv nekem a tökéletes választás minden alkalomra. Igaz, egy-két receptnél többet nem szoktam lefőzni egy könyvből, de jó inspiráció, különösen külföldi konyhák esetében. Meg különben is, olyan szépek, ahogy sorakoznak a polcon.

A másik nagy mániám viszont az újrahasznosítás. Én nem tudom, de van benne valami ősi öröm, feltehetően még azokból az időkből, amikor a bolt nemhogy vasárnap, de egyáltalán nem volt nyitva - mert nem létezett - , a szemét pedig - pláne ételszemét - ismeretlen fogalom volt. Szerencsére soha nem éheztem, de utálok ételt kidobni vagy hűtőben megrohasztani, úgyhogy ha látom, hogy valami nem csúszik, inkább átalakítom. Szerintem nincs az az étel, amit megfelelő fűszerezéssel és pár extra alapanyaggal ne lehetne átalakítani, kérdezzétek csak meg a balatoni vendéglősöket!

Na de komolyra fordítva a szót, a héten hoztam három alaplevet, elmondtam, mi bennük a jó, miért érdemes főzni. A főzés után viszont vagy egy csomó maradék. Órákat főtt zöldségek, csontos húsok, farhát, szárny - amit a tapasztalatom szerint soha senki nem fog megenni. Ha húslevessel együtt tálaljuk, még esetleg, de amúgy? Mivel magunk között vagyunk, bevallhatom, soha nem szerettem a meggy-, egres-, torma- meg sóskamártásos leveshúsokat, úgyhogy nálam ez az opció kilőve - pedig amúgy remek ötlet, csak a világ változik, az ízlés is, az ifjabb generáció egyre finnyásabb és sznobabb - köztük én is, vállalom - , és számomra ezek a kellékek nem igazán étvágygerjesztőek. Így a la natúr. Na de ha átformálom...onnantól kezdve bármit lehet.

Volt egy irdatlan mennyiségű főtt leveszöldségem, csirkeaprólékom és csontos marhahúsom. A zöldségeket összepürésítettem, és egy kis tönkölykorpával megküldve fasírtként végezte, természetesen a sütőben. A tönkölykorpa random ötlet volt, kerülhetett volna bele kuszkusz, maradék főtt rizs és egy tojás vagy quinoa, de ha más nincs, sima fehérliszt is, lényeg, hogy formázható lepénykék készüljenek belőle. Erre amúgy külön büszke vagyok - lassan felszívódó szénhidrát és főtt zöldség együtt, szerintem nemcsak finom, de szuperegészséges kombó is.

A csirkehúsból anyukám-féle klasszikus szendvicskrém készült, amiről nem tudok lekattanni, pedig minden alkalommal megfogadom, hogy legközelebb már tényleg teszek bele valami újdonságot. Ami ebben a pástétomban a legviccesebb, amikor odarakod egy "én csak csirkemellet-eszek" típusú ember elé, aki a harmadik szelet után kérdezi meg, hogy úristen, ez iszonyú jó, miből van? Ilyenkor azt válaszolni, hogy farhátból...prájszlessz, ahogy az angol mondja. A maradék vállalhatatlan darabokat - mint a fejet - ízHuszár trancsírozta szét az eszéért, a leeső cafatokat és csontokat pedig a szerkesztő úrral elküldtem Búnak és Ropinak. Állítólag olyan örömmel ropogtatták, hogy már azért megérte.

A maradék marhahúsból csináltam egy adag hetero férfiállatnak való sörkorit - a cafatokra vágott főtt marhát összekevertem egy kis mustáros póréval, amit előtte sörben megpároltam. A krém amúgy iszonyú jó lett, szerintem melegszendvicsre is megállná a helyét. Lényeg a lényeg: készítsetek alaplevet, mert még a maradékaiból is bitang jó falatokat lehet készíteni.