Főzni nem csak azért jó, mert azt eszed és úgy, ahogy te szeretnéd – feltéve, hogy nem merülsz bele a legújabb Barátok Közt részbe, miközben minden odaég –, hanem mert pénzt is spórolhatsz. Kína ugyanakkor egy olcsó ország, ha úgy döntesz, hogy étterembe mész főzőcskézés helyett, akkor sem szükséges zaciba dobni a nagyi kedvenc óráját.
Attól függően, hogy Kína melyik részén vagy, számos lehetőséged akad. A nagyvárosokban képviselik magukat a nagy gyorséttermi láncok, és jóllehet van néhány különleges különbség – mint például Hainan-on a polipos golyók a KFC-ben – , de nagyjából ugyanazokat lehet kapni, ugyanolyan ízben. Az árak is hasonlóak, bár a Pizza Hut-ban néha igencsak szaporán veszi az ember a levegőt, miközben a menüt böngészi.
Azonban ha igazi kínai ízekre vágyunk, akkor természetesen nem a gyorséttermekbe kell elvernünk a nehezen összespórolt yüanjainkat. A legtöbb helyen egymást érik az éttermek, ahol kedvesen fogadnak mindenkit. Na jó, nem annyira lelkesen, mint például Törökországban, ahol az ajtónál álló pincér lánya kezét és fele királyságát is felajánlja, csak náluk egyél. Azt szeretem Kínában, hogy nagyon különböző éttermeket lehet találni, nagyon különböző felhozatallal. Hainan szigetének legnépszerűbb városában, a délen található Sanya-ban van egy olyan étterem, ami garantáltan a legfrissebb tengeri herkentyűket kínálja. Nem mondhatod, hogy rád sózzák a két hónapja a hűtőben álló húst: te választod ki, hogy mit szeretnél enni. A tengerparthoz közeli hatalmas piacon egymás mellett sorakozik végeláthatatlan sorban a sok akvárium, benne az élő állatokkal: halakkal, polipokkal, rákokkal, angolnákkal, csigákkal, kagylókkal. A Loch Ness-i szörnyön kívül nagyjából minden megtalálható a felhozatalban. Megveszed, amit megkívánsz, és elsétálsz a piactól 50 méterre lévő éttermek valamelyikébe, ahol fél óra alatt kisütik a választottad. Aki itt nem kap allergiás rohamot, az sosem fog már. Mindez nem is számít szenzációnak, itt a szigeten nagyon sok kis étterem kínál még élő állatokat, csak nem ekkora mennyiségben.
Ha jellegzetes helyi ételt szeretnénk enni, akkor egyértelműen a hot pot-ot kell választani, ami talán a legnépszerűbb a kínaiak között. A hot pot pontosan az, amit a neve is sugall – egy forró vízzel teli edény. Hogy ebbe az edénybe mi kerül, az már csak a képzelőerőn múlik. Ilyen ételt vehetünk utcán is, sok helyen találni olyan árust, aki egy széles, több rekeszből álló asztal mögött áll, mely asztal közepén legalább egy, de inkább több fortyogó vízzel teli rész van. Ez azért szükséges, mert a különböző alaplevek különböző ízűek: natúr, paradicsomos, és van nagyon csípős is. A többi rekeszben azok közül válogathatunk, amit a vízbe tennénk: rákgolyócskák, hal, tofu, surimi, gomba, zöldségek, és még nagyon sok minden, általában az európai turisták a dolgok felét ismerik fel ezek közül. Csak rá kell böknünk, mit szeretnénk enni, és már megy is abba a forró vízbe amelyikbe szeretnénk. Mindezt egy gyorséttermi étkezés árának feléért megkaphatjuk.
Ugyanilyen hot pot-os alapon működő étteremből annyit találni Kínában, hogy a Sárga-folyót el lehetne velük rekeszteni, hasonló elven működnek, csak a színvonaluk más. A legmodernebb ilyen helyen, ahol eddig jártam, már az ételre való várakozás alatt gondoskodtak a vendégekről – legalábbis a hölgyekről –, ingyen manikűrt biztosítottak számukra, amíg a férfiak szorongathatták az asztalhoz kapott sorszámukat. Mikor végre asztalhoz jutottunk hozták a felnőtt partedlit és a forró vízbe mártott törölközőt kézmosáshoz, jött a menü kiválasztása tabletekről. Lényegében ugyanaz a cselekvéssor: csak ráböksz valamire a kijelzőn ami megtetszik, és már ugrik is a listára, míg az utcán ugyancsak ráböksz arra az alapanyagra, amit megkívánsz. Sóval, az étteremre visszatérve, a lényeg az asztal közepébe épített négyrekeszes hot pot, ahova az általad rendelt és a pincérek által folyamatosan hordott ételeket tudod beledobni. Vársz pár percet, és már kezdődhet is a halászat az ebédért. Ha kezdő vagy a pálcikával való étkezésben, akkor szerintem előre kérj bocsánatot az asztaltársaságodtól, akiken a fél ebédedet végig fogod csepegtetni pecázás közben.
Ha valami egzotikusabbra vágyik az ember, akkor ugyancsak az utcai árusok világában érdemes elmerülni, főleg a turistaövezetekben. Ott van például Pekingben a híres Wangfujing sétálóutca, melynek már az elején rögtön szembejönnek velünk a sült bogarak, skorpiók, tengeri csillagok, csikóhalak. Eltelni nem fogunk tőle, ha valaki mégis ilyennel szeretne jóllakni, akkor javaslom, költözzön egy kevésbé frekventált környékre, és akkor a lakásában is össze tudja vadászni a vacsorát.
Itt a szigeten kedvelt helyi szokás a közös barbecue, főleg péntek és szombat este, amikor rengeteg kínai fiatal gyűlik össze a tengerparton és közösen sütöget. A grillezés ezen formája nagyon népszerű erre, és a rácsokra a csirkén, disznón és zöldségeken kívül kerül fel sok minden más is, ahogy az egy tisztességes trópusi szigeten illik: hal, polip, garnéla, és a Némó nyomában fél stábja. Ilyenkor nem is kell a vacsora miatt aggódnom: végigsétálok a parton, felvillantom az ezer wattos mosolyom, és a barátságos kínaiak egymást túllicitálva nyomják kezembe a grillezett húst egy közös fotóért cserébe. Nem azért, mert olyan szép a mosolyom, hanem mert errefelé nagyjából én vagyok ez egyetlen külföldi.
Ha valaki pedig szereti a kihívást, akkor vállaljon be egy utcai „menzát”. Akinek korábban gondja volt a középiskolai koszttal, az most lehet, hogy újra fogja értékelni az életét.
Szerencsére sokszor azt is figyelembe veszik, hogy számunkra a kínai nyelv ismerete nem az alapműveltség része, és az étlapon fotó is szerepel. Bár az, hogy az oldalon lévő három fotó a tizenhét étel közül melyikhez tartozik, azt már neked kell kimatekoznod. Néhol az egyes ételek ki vannak téve méretarányosan viaszból, így már egyből nem zsákbamacska a választás, amelyik megtetszik, arra rámutatsz.
A cukrászdák meglepően jók, nagyon finom édességeket és tortákat készítenek, elérhető áron. Haikou-ban voltam egy kávézóban, ahol szinte az összes vendég nő volt. Karjukon egy-egy csecsemő csücsült. Szerintem ott volt valami a vízben.
Legyen szó egy világvárosról vagy egy kis eldugott községről, mindenhol garantáltan találunk éttermeket, általában többet is egymás mellett. Még ha látszólag a kínálat bőven meg is haladja a keresletet, ez nincs így. Vannak helyek, ahol kihagyhatatlan néhány étel – mint például Pekingben a pekingi kacsa – , de ami biztos, hogy az ember nem hal éhen. Legfeljebb ha válogatós.
Ha kedvet kaptál egy kínai utazáshoz és segítség kell a tervezéshez, vagy csak többet szeretnél olvasni erről az országról és sok másikról, akkor látogass el a honlapomra, vagy keress meg Facebook-on, és írj bátran! A Nosalty-n megjelent korábbi cikkemet itt olvashatod!
