Joyce Maynard Nyárutó c. könyvét a film hatására vettük a kezünkbe – és milyen jó döntés volt! Februárban találkozhattunk először a történetet feldolgozó mozifilmmel, ami egyszerre szól az újrakezdésről, a megbocsátásról, az önbizalomról és persze a szerelemről. Azon túl, hogy a hangulata igazán lebilincselő, a kedvenc jelenetünk belőle mégis az az 5 perc, amikor a főszereplők együtt készítenek el egy hihetetlenül kívánatos barackos pitét. Ez a rész nemcsak azért tökéletes, mert Kate Winslet és Josh Brolin szerelme itt bontakozik ki a legszebben, hanem egyszerűen érezhető, hogy mennyi munka volt amögött, hogy hűen visszaadják a pitekészítés (valódi) lépéseit a maga csodás egyszerűségében.
Aki a könyvet még nem olvasta, mindenképpen vegye a kezébe, hiszen Joyce Maynard regénye igazi szépirodalmi igényességgel megírt olvasnivaló hétköznapi emberekről és emberi sorsokról. Bár szerelmi történet, a könyv és a film hangulata is végig sejteti velünk, hogy nem egy sablonos happy enddel zárul majd. Keserédes szemüvegen keresztül sodor minket magával a cselekmény, amiben (a pitén kívül) az a leghihetetlenebb, hogy hogyan férhetett egy ilyen rövid könyvbe ennyi érzelem. Na de vissza a pitéhez! Múlt héten azon szerencsések között lehettünk, akik ott lehettek Joyce Maynard budapesti „pitekurzusán”, az Alexandra Kiadó szervezésében. Az írónő pont olyan, ahogyan elképzeltük: jókedve mindenkire átragadt, szenvedélye pedig igazán inspiráló volt. Amíg együtt készítettük a süteményt, beavatott minket édesanyja pitéjének titkos receptjébe is. Bár barack helyett almával készítettük, ettől még nem tanultunk kevesebbet, sőt! A recept pont attól mesés, hogy bármilyen gyümölccsel elkészíthető: áfonyával, körtével, szilvával, cseresznyével vagy akár ezek ötvözetével, nem fogunk benne csalódni.
Joyce édesanyja - aki lánya szerint a legfinomabb pitéket készítette - , egyszer azt mondta: "Ha valaha agytumorom lesz, abbahagyom a kalóriák számolgatását." Sajnálatos módon 66 éves korában rákot diagnosztizáltak nála, ekkor az írónő rövid időre otthagyva családját édesanyjához utazott, hogy gondját viselje. Anyja sosem mondta el neki, hogy pontosan hogyan is készül az a bizonyos pite, de Joyce, miközben figyelte őt sütés közben, megtanulta minden mozdulatát. Később rengeteget sütött barátainak is, amivel nemcsak rutinra tett szert, de meghitt, közös perceket is teremtett, mielőtt édesanyját elragadta a súlyos betegség.
Az emlékekből és tradíciókból új célok születtek: Joyce tanítani kezdett, hogy minél többen megismerjék édesanyja sütési fortélyait. Ekkor kezdett el dolgozni a Nyárutó történetén, aminek szerelmi szálát pitesütéssel koronázta meg – titkos érintésekkel, bizalommal, de nem csak ezért lett ez az egyik kulcsjelenet. Ekkor érezzük igazán, hogy a szökött rab valójában tényleg egy jó ember, tiszta szívvel és érzelmekkel. Ez a rész annyira meghittre sikerült, hogy lélegzetvisszatartva hallgattuk, amikor a közös sütésen felolvastak a könyvből. Ez nem egy cukrászdai szépségű süti, nincsenek benne drága alapanyagok. Ha van otthon olyan gyümölcsünk, ami másban nem mutat olyan jól, mert itt-ott ütődött, vagy más szépséghibája van, a legjobb dolog, ami történhet vele, az az, hogy ebben a pitében új testet öltsön, és zamatával megédesítse a kicsit sós, omlós tésztát.
Joyce-ot nézve pitekészítés közben semmi kétségünk sincs afelől, hogy már csukott szemmel is tökéletesen menne neki: határozott mozdulatokkal keveri a tészta hozzávalóit, nem méricskél, mindent érzésből önt a tálba. Fontos, hogy hideg alapanyagokkal (gyorsan) dolgozzunk, ezért figyeltünk arra is, hogy - bár más recepteknél ez az egyik legjobb rész- lehetőleg keveset gyúrjuk a kezünkkel. A tészta állagával kapcsolatban volt némi fenntartásunk, mert darabosabb volt, mint amit eddig megszoktunk, de tökéletesen lehetett nyújtani és formálni. Az első lépéseket nyújtófával végeztük, majd Joyce tanácsára simán, a tenyerünk alsó részével, a bizonyos dombocskákkal folytattuk a lapítást, hogy még egyenletesebb tésztát kapjunk
Tökéletes piteformát itt találsz a süteményhez
Bár írtuk, hogy ez nem egy cukrászdai szépségű süti, mi mégis tökéletesnek láttuk a rusztikus, házias felületével, amin még látszottak a kézzel végzett utómunkálatok. Ha nálunk is szokás lenne az új szomszédok sütivel való köszöntése, mi biztosan ezt választanánk, hiszen pont olyan – bármennyire is közhely -, mint egy tálnyi szeretet. Na és az íze! Mivel tényleg leírhatatlanul finom, muszáj kipróbálnotok, hogy ti magatok mondjatok róla véleményt. Fontos, hogy a forró pitét hideg vaníliafagyival kóstoljátok, és ha ezt lehet még fokozni, nézzétek meg közben a Nyárutó c. filmet, vagy olvassatok bele a könyvbe falatozás közben. Mi nagyon ajánljuk!
