A kánikula az egyik legjobb fogyókúra, ez kétségtelen - kinek van kedve 30 fok felett bármilyen nehéz, zsíros, kalóriadús ételhez? Egyáltalán, kinek van kedve főzni olyankor, mikor kint tombol a nyár?

Én részemről ilyenkor elég hosszú ideig kibírom gyümölcsökön - főleg görögdinnyén, de annak ugye még nincs itt az ideje - , de éveken keresztül készült a hőség első napján egy óriási adag gyümölcsleves is nálam, ami a hűtőben sűrűsödve, krémesedve várta, hogy napi egyszer rájárjak.

Most ugyan még nem olyan kegyetlen az idő, mint tavaly ilyenkor, mikor erősen gondolkoztam azon, hogy kiköltözöm a gangra, lévén az a ház egyetlen pontja, ahol soha nem megy 27 fok fölé a hőmérő, de azért kezdem már latolgatni, hogy idén mi legyen a hűtőben állandóan megtalálható hideg levesem. Jelentem, megvan a befutó!

A krémlevesekkel néha nagyon mellé tudok nyúlni - gyakran használom fel a megmentendő zöldségeket ilyen formában, de van, hogy nincs elég alaplevem, vagy csak rosszul saccolom meg az arányokat fejből, és vagy túl híg, ízetlen valami lesz belőle, vagy egy sűrű főzelék. Egyébként ennek a levesnek sem jósoltam nagy jövőt, csak éppen fel kellett használni egy elmaradt grillezés miatt a zöldségkosárban árválkodó négy darab méretes cukkinit.

Az alaplé+habtejszín klasszikus és praktikus kombinációját választottam, és bár szívem szerint kaporral készítettem volna, hogy olyan legyen, mint egy sűrű, hideg tökleves, kapor hiányában az erkélyen terebélyesedő menta került bele. Nem akarok itt nagyképűsködni, főleg mert egy piszok egyszerű receptről van szó, de pont olyan lett az állaga, amilyennek egy igazi, laktató, hűsítő nyári krémlevesnek lennie kell.

Már a kaprot sem bánom, mert frissítés céljából a menta egy sokkal jobb ötlet. Melegen is nagyon finom, de hidegen jön ki igazán az alapanyagok íze. Úgyhogy, amíg nincs itt a zamatos, szabadföldi, gazpacho-nak való paradicsomok szezonja, ezzel hűtsétek magatokat - például ezen a hétvégén!