A sonka-tojás duója a húsvéti asztalon kötelező elem. Mondhatni nem telhet el, úgy húsvét, hogy ez a kettő ne kerüljön egyebek mellé a tányérunkra, mint a kalács, torma, újhagyma, retek és különböző majonézes saláták. De igazából honnan ered, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepén a sonka és tojás nagyüzemi módon készül az otthonokban vagy kerül felvásárlásra?
Néhány húsvéti recept:
Húsvéti főtt sonka
A húsvéti sonka elkészítéséhez megannyi módszert, praktikát és trükköt kifejlesztettek már, amelyek (jobb esetben) mind puha, omlós és ízletes végeredményhez vezetnek. Épp ezért ...
Répatortás húsvéti palacsinták
Nem csak húsvétkor, bármikor finomak ezek a vegetáriánus, répás palacsinták! Mascarponekrémmel rétegezve valódi répatortát lehet összeállítani belőlük. Akinek nincs sütője, ez egy ...
Húsvéti trikolor kalács
Egy-két apró csavarral feldobhatjuk húsvéti sós kalácsreceptünket. Hoztunk egy receptet, ami nem csak mutatós és szép lesz az asztalon, de tökéletesen passzol a sonka-tojás vacsorához.
A tojás szimbolikus jelentése
Mint a kereszténység legnagyobbjaként számontartott ünnep, a húsvét során többféle módon is előkerülő tojás az újjászületést hivatott szimbolizálni. Ezen talán nem is csodálkozunk, hiszen Jézus feltámadásának ünnepe, ráadásul a böjti időszak alatt a keresztények nemcsak a húst, hanem a tojást is elhagyták a húsvétot megelőző 40 napban.
Az első feljegyzések, amik megemlítik a tojást húsvét kapcsán körülbelül 500 évvel ezelőttről származnak, de észak-afrikai keresztény törzsek már korábban festettek tojásokat húsvétkor.
A tojás pingálás egyébként már az ókorban bevett szokás volt, amivel a tavasz érkezését várták. A tyúktojás mellett strucctojás is sokszor került „ecset” vonás alá, és az első keresztények Mezopotámiában vették át ezt a szokást.
A sonka, mint „szezonális” étel
Egyrészt a böjtöt követően igazi megváltás volt a hús újbóli fogyasztása, másrészt a hűtő viszonylag újkeletű találmány, ugyanis körülbelül 100 éves mindössze. A téli fagyokban még jól lehetett tárolni a pincében a húst, de ahogy jött a tavasz és hozta magával a meleget, azzal párhuzamosan kellett a télire bespájzolt húst megenni, hogy ne váljon az enyészet martalékává.
Éppen ezért a fridzsider feltalálása előtt a hús is szezonális tavaszi étel lett a zöldségek és gyümölcsök mellett.
A disznóvágást akkortájt mindig a téli időszak elejére időzítették, és mivel a füstöléssel a sonkát lehetett a leghosszabb időre tartósítani így ez maradt meg a tél végére.
Hazánkban kevésbé elterjedt a bárány, mint a húsvéti lakoma kelléke, de ez teljes mértékben tradíció és jelkép a keresztény vallásban, hiszen a zsidó vallás disznóhús tilalma miatt bárányt ettek. Ráadásul a bárány Jézus jelképe, mint Isten báránya.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
