A 20. század derekán még rengeteg nő élte a háziasszonyok klasszikus életét, azaz természetes volt számukra, hogy otthon dolgoztak. Persze, tegyük hozzá, a piacra járás és a szomszédolás sem maradt el, mégis, az idejük nagy részét a házban, de legalábbis a kertkapun belül töltötték. Dolog ugyanis mindig volt.
A kakasok előtt ébredtek
A nagyszüleink, dédszüleink nem feltétlen használtak ébresztőórát. Persze, ha volt is vekker, nem lágy dallamokkal tudatta az alvókkal, hogy 5 perc múlva ébredni kell. A nők rendszerint még az óra megszólalása előtt felkeltek, és nekiláttak a kalácssütésnek. A paraszti háztartásokban még a kakas is az igazak álmát aludta, amikor a kelt tészta már aranybarnára sült a kemencében vagy a sparheltben. Amire a férfi felkelt, hogy induljon a munkába, az asztalon várta a tej vagy a cikóriakávés ital, no, meg az illatozó kalács.
Szerettek a konyhában lenni
Ez után indult a főzés, amit nem lehetett csak úgy, néhány perc alatt, valamiféle gyors praktikával megoldani. Pontosabban, biztos ki tudtak volna találni valamit a régi korok asszonyai is, de mégsem tették.
Tudták, hogy az igazi házi tyúknak, kakasnak több órára és türelmes, lassú tűzre van szüksége ahhoz, hogy készre főjön. Nem is kellett a húslevesbe ételízesítő: a hús maga aranysárgára színezte, a zöldségek pedig olyan ízt adtak neki, mint egyik mai bio fűszer sem. De a tésztákat sem csörgős nejlon zacskókból öntötték a vízbe, hanem maguk gyúrták, nyújtották, szaggatták.
Foszlós kalácsokat sütöttek
Régen nem kellett ahhoz ünnepnap, vagy hétvége, hogy mákos diós kalács, gurábli vagy valamilyen édes kelt tészta, piskóta kerüljön az asztalra. Bár a rétes és a linzer sütemények megmaradtak a különlegesebb alkalmakra, de a bukta, a túrós kalács, a meggyes kelt tészta gyakori és szívesen látott szereplője volt az ebéd utáni falatozásoknak.
Fonott vajas kalács
Extra vajas fonott kalács, aminek elkészítése igényel némi gyakorlatot, de bátran próbálkozzunk meg vele, mert kit izgat, ha nem lesz elsőre tökéletes, finomnak biztos finom lesz.
Lekváros bukta 3.
A gyerkőc nagyon szereti a lekváros buktát, az ő kedvéért készült el. Ezt is még a nagymamámtól tanultam.
Kézzel mostak hófehérre ruhákat
Még mielőtt az asszonyok nekiálltak volna a konyhai teendőknek, beáztatták a ruhákat egy (vagy több) fából készült mosóteknőbe, és alaposan bedörzsölték házi szappannal, vagy mosószódát adtak hozzá. A házi szappant a disznóvágások idején készítették, és mindenféle kemikália nélkül is finom illatuk volt. Később aztán, amíg főtt az étel, kézzel megdörzsölték a ruhákat, de olyan patyolat fehérre, és tisztára, amitől még a mai mosógépek is messze elmaradnak.
Az ingekhez keményítőt adtak, majd mángorlóval előkészítették a vasaláshoz őket. A 20. század elején nem volt ritka, hogy forró szénnel töltött vasalót használtak az asszonyok, így nem kis gyakorlat kellett ahhoz, hogy ne kenjék össze a ruhákat.
Szabadidejükben hímeztek, horgoltak, varrtak
Délutáni elfoglaltság gyanánt, vagy amíg készültek az ételek, időről-időre átnézték a család ruhatárát. A lyukas zoknikat, nadrágokat, felöltőket nem kidobták, hanem megvarrták, de úgy, hogy sokszor azt sem láttad, hol volt a szakadás.
Színpompás párnahuzatokat, faliszőnyegeket hímeztek, gyönyörű terítőket horgoltak, amik igazi ékei lettek a tiszta szobának. Ezekben aztán a betérő vendégek nem győztek gyönyörködni - ont úgy, ahogy mi is, ha egy-egy régi darab a kezünkbe kerül a szekrény mélyéről.
Szaftos paprikás csirke
A jó paprikás csirke két dolgon múlik: a sok hagymán, hogy vastag legyen a szaft, és a jó minőségű csirkén, hogy ne essen szét fél óra alatt. A többi már csak gyakorlat kérdése...
Fokhagymás-baconös sült sertéscomb
Igazi lusta, hétvégi recept - húsz perc munka, aztán mehet a sütőbe, az eredmény pedig egy mennyei, szaftos vasárnapi ebéd!
Tyúkhúsleves
A legklasszikusabb vasárnapi ebéd...pofonegyszerű, csak türelem kell hozzá, meg egy kis gyakorlat. Minden háznál máshogy készítik, a mienk nem szentírás, de szerintünk így a ...
Kiskertet gondoztak
Persze, a kiskert vidéken nem is volt annyira kicsi, és rendesen el lehetett fáradni, amíg egy-egy sort megkapált az ember lánya. De régen valahogy nem volt divat panaszkodni, és jó értelemben sokkal egyszerűbben fogták fel az élet dolgait: ha dolog volt, megcsinálták. Ha valami nem úgy alakult, ahogy eltervezték, megoldást kerestek rá - ha meg nem volt, elfogadták, nem lamentáltak rajta.
A gondos ápolást, kapálást, öntözést aztán nyáron minden háznál bőséges terméssel hálálta meg a kiskert: rogyásig volt paradicsommal, paprikával, uborkával, zöldborsóval, krumplival, répával, karalábéval és kukoricával.
Gyereket neveltek
A tengernyi teendő közben pedig a gyerekek is ott sertepertéltek a lábuk körül, akiket rendszerint már korán bevontak a házimunkába. Akkoriban az volt a természetes, hogy a gyerek életkorának megfelelően kivette a részét a ház körüli teendőkből. Az egészen kicsik a tojásokat szedték össze, adtak enne a tyúkoknak, a nagyobbak bevitték a gyújtóst (csutkát, a gallyakat) a sparheltbe a főzéshez, vagy libákat legeltettek.
Ezeket olvastad már?
Csalánleves, cukros kenyér és karfiolpörkölt: ezt ették nagyszüleink a világháború...
Mivel a háború alatt a hús, a gabonafélék és a zsír nagy része a katonasághoz került, a háziasszonyoknak jóformán a semmiből kellett ételt varázsolni az asztalra. Megtették.
Petrás Gabriella
Tejdropsz, meggyfuré és lengyel tejkaramella: ezek voltak a Kádár-korszak feledhetetlen...
Az omlós tejkaramella és a fogunkba ragadó meggyfuré legalább annyira hozzátartozott a gyerekkorunkhoz, mint a Bambi vagy a Traubi. Neked melyik cukorka volt a kedvenced?
Petrás Gabriella
5 konyhai eszköz dédanyáink korából, amikor még a készételek a...
Ma már elég bemenni a boltba, és a polcról leemelni az ételeket, régen azonban, amit csak tudtak otthon készítettek az asszonyok. Tagadhatatlanul gazdagabb ízekkel főztek.
Petrás Gabriella
Fokhagyma, a magyar ember vágyfokozója, betegségűzője és legszeretettebb fűszere
A legtöbb magyar ember ereiben nem egyszerűen vér, hanem fokhagymás vér csörgedezik. A fokhagyma szeretete eldőlt már a születésünk pillanatában.
Petrás GabriellaCímlapkép: Fortepan
