Kiskorom óta szívesen sündörgök a konyhában, anyuval nagyon korán kezdtük a közös főzéseket. A nagymamám is istenien főzött, és anyu is szuper szakács, szóval volt kitől tanulni. A megszokott 'anyafőzte' ízeket, mint például a bableves és a krumplifőzelék, ma is bármikor szívesen az asztalra varázsolom, de az elmúlt pár évben sok új kedvencem lett.

Azt sose fogom elfelejteni, mennyire büszke voltam magamra 9 évesen, hogy én 'főztem' a rakott krumplit, ami nagyjából annyiból állt, hogy a felvágott krumplit, kolbászt és tojást meg a reszelt sajtot szépen akkurátusan lerétegeztem. Nem volt nagy tudomány, és ha jól emlékszem, a tejfölt már nem én adagoltam rá, de azóta is ez az egyik kedvenc ételem. A sajt és a tejföl bármikor jöhet. Bármibe. De tényleg.

Egyetem alatt kezdtem egyedül főzni az albérletben, később pedig társaságban, és ekkor kezdtem el kísérletezgetni is mindenféle nemzetek ételeivel. Az indiai konyha az egyik kedvencem, nem véletlenül van fent a receptjeim között több csoda is, évek óta tartó szerelem. A Nosaltyra akkor kezdtem el rendszeresebben feltölteni recepteket, amikor meguntam a füzetbe való körmölést, és így tűnt a legegyszerűbbnek elmenteni az utókor számára.

Mostanában viszonylag kevés időm jut a főzésre munka mellett, de cserébe viszonylag sok étellel kapcsolatos sorozatot nézek - volt egy időszak, amikor a TV Paprikára aludtam el. A kedvencem a Masterchef ausztrál kiadása, ez szerintem az egyik legkiemelkedőbb színvonalú, és tényleg kedvet hoz az embernek ahhoz, hogy nekiálljon megfőzni a legbonyolultabbnak tűnő ételeket.

Ha egyszer majd úgy hozza a sors, hogy az informatikáról, ahol jelenleg dolgozom, valami másra váltanék, akkor simán elképzelhető, hogy egy bisztrót nyitnék, ahol sok friss zöldséggel és rengeteg sajttal készítenék mindenfélét, de ez még tényleg a jövő zenéje.