Mint sokaknak, nekem is a gyerekkori finom falatok, Nagymamáim, és Édesanyám főztje, igen sok hagyományos ízbeli élményt adott. Anyai Nagyanyám szerintem tésztakészítő-zseni volt, csodálatosan tudott vele bánni. A mai napig emlékezetesek a mozdulatai, és persze az is, amik belőlük elkészültek.
Kisgyerek koromban zenét kezdtem tanulni, így ennek köszönhetően már tizenéves koromtól az egyetemi éveim végéig is, sok helyre eljuthattam, sokféle nemzet ételét kóstolhattam. Először a 80-as évek elején Svédországban jártam, ahol házilag elkészített homárt ehettem, ami abban az időben (még ma is) kuriózumnak számított.
Ezeket olvastad már?
Ezekben az években jelentek meg sorra Lajos Mari könyvei is, amikkel Édesanyám mindig megajándékozott. Csodáltam bennük a szép nagy fotókat, és igazából ezek adták az első próbálkozásaimhoz az ihletet. A tudatlanok merészségével álltam neki sütiket sütni, mert azokhoz volt kedvem. A legelső mindjárt nagyon „izgalmasra” sikeredett, de végül Édesapám egyik nagy kedvence lett, a habos meggyes lepény. Ezek után lelkesen próbálgattam újabbakat, és újabbakat. Néhanapján nekiveselkedtem valami „ételt” is főzni, amik szintén valahogy mindig ehetővé váltak.
Ezeket olvastad már?
A diploma után röviddel szerződést kaptam Németországba, ahol is kilenc évig férjemmel együtt dolgoztunk. Nagy gasztro-szerencsémre több évig olyan formációban játszottunk, ahol tizenöt náció volt szűk körünkben. Az együtt muzsikálás mellett sok időt töltöttünk-buliztunk együtt, és ilyenkor sokszor egymás főztjét ettük. Így hol lengyel bigost, hol hagymás heringsalátát ettünk kenyérrel és Absolut vodkával, (mert úgy kell ám, jajj Istenem!), hol amerikai sütiket faltunk meg bolgár csevapcsicsát, hideg uborkalevest, máskor olasz bolognese-t, ossobuco-t, tiramisu-t ettünk, aztán német csülköt zsemlegombócokkal, és Oleg krumplijára is sort kerítettünk májjal.
Ezeket olvastad már?
A jó pár autentikus magyar ételt szerénységem készítette, mint pl. gulyást, hortobágyit, körömpörköltet, töltött paprikát, sütiket, stb. Ami ízlett, annak azonnal elkértem a receptjét, és el is készítettem később. Összebarátkoztunk egy kitűnő thai szakáccsal is, akihez annyit jártunk ebédelni, hogy a végén megtanított egy-két kedvenc ételünkre. Most már tizenöt éve, hogy ezekkel a szép, életre szóló élményekkel jöttünk haza, amik azt hiszem, igen kitágították már fiatalon az ízlésvilágomat, érdeklődésemet a konyhaművészet iránt.
Azóta itthon, a hivatásom mellett, amit az Andrássy úti Ybl palotában „művelek”, a család és barátaink örömére sütök-főzök. Sokszor igen elfoglalt vagyok, ezért ilyenkor saját „gyors-kajákat” eszünk, mint pl. egy jó paprikás krumpli, tészták, főzelékek. Ezt váltja fel, ha időm engedi, egy szépen megtervezett, időigényesebb ebéd vagy vacsora. Változatlanul szeretek nagyobb társaságnak akár több fogásos menüket is főzni, kitalálni, bevásárolni, majd azt terv szerint elkészíteni. Sokszor, ha vendégségbe megyünk, viszek sütit, tortát, de ajándékozni is szoktam saját készítésű finomságot (csokilikőr, fűszerkeverék, lekvárok, stb).
Vicikós gasztro-ajándékok
Rengeteg szakácskönyvem van, de temérdek receptem papírfecnikre volt-van felírva, melyeknek rendszerezését többször is terveztem. Már kaptam annak idején üres receptgyűjtő könyvecskét is, amibe bele kellene írogatni kézzel, de ez sem ment. Idővel jött az internet, böngészgetés mindenfelé, és így találtam a NoSaltyra 2010-ben. Először csak arra gondoltam, hogy végre megvan a megoldás, így rendszerezem őket! Nem sokkal később nekimerészkedtem az első recept beküldésének, és amit nem is gondoltam, hogy legnagyobb csodálkozásomra, majd örömömre a megjelenés napján a legnézettebb lett a Kráter süti.
Ezeket olvastad már?
Így ezek után egyre nagyobb lelkesedéssel küldtem be a receptjeimet, mert sok bátorítást adtak-adnak a köszönetek és visszajelzések, amiket a hozzászólásokban kaptam-kapok, melyeket ezúton is köszönök szépen! További receptjeimet is örömmel, szívesen fogom megosztani az érdeklődőkkel a jövőben. Az elkészítésükhöz is sok sikert, de ami a legfontosabb, jó egészséget kívánok mindenkinek!
