Mikor megkaptam a felkérést, muszáj volt visszanéznem, hogy mit írtam 4 éve, mikor először lettem a hét szakácsa. Mosolyogva olvastam az akkor írt cikkemet. Hiába változott meg sok minden azóta az életemben, amit akkor leírtam a sütéssel kapcsolatban, az még mindig igaz rám.

A tökéletességre való törekvés jellemző az általam készített ételekre és süteményekre: a képeknek szépnek kell lenniük, addig nem teszem le a fényképezőt, amíg nem vagyok elégedett vele. Egy étel fotózásakor van, hogy több, mint 30 képet ellövök.

Az arra érdemesnek tartott süteményeket addig próbálgatom újabb és újabb receptekkel, kevés változtatással, míg úgy érzem, megtaláltam az igazit. Így jártam többek között az almás pitével, a Sacher tortával, és a különböző pogácsákkal, mind legalább tízféleképpen elkészült, mire megtaláltam a legjobb változatot.

A blogomat már 6 éve írom, és bár az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb kihagyások a rendszerességgel, mert kevesebb időm jutott a sütésre, igyekszem mindig új és kipróbált recepteket megosztani az olvasóimmal.

Mi az, ami még nem változott? Az álmom, hogy cukrászdát nyissak. Sőt, remélem, hogy egyre közelebb járok hozzá. A BGE-n a vendéglátás szakot hamarosan befejezem. A kedvenc órám az egyetem alatt az ételkészítés volt. Hihetetlen, hogy mennyire ki tud kapcsolni, ha tényleg csak a főzéssel foglalkozol, és semmi mással, csak úgy repül az idő! Mindig feltöltődve jöttem ki az órákról.

Immár 3 éve vagyok cukrász. 2 évet dolgoztam egy újpesti cukrászdában, az Édes-Gyömbérben, ahol óriási tudást sajátítottam el. Mostanában gyakran csinálok itthon és barátoknak marcipános tortákat, és a nehezebbnek tűnő receptek láttán sem hőkölök hátra. Tavasszal Máltára megyek szakmai gyakorlatra, így remélem, ott is sokat megtudok majd a konyhaművészetről, és hogy új, eddig nem ismert süteményreceptekkel gazdagodom!