Három évvel ezelőttsúlyos agyvérzést kaptam. Amikor hazakerültem, nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Rengeteget gondolkodtam, hiszen a szakmám, az életvitelem gyökeresen megváltozott. A jobb oldalamon petyhüdt bénulással szenvedek most is. Egyedüli ami maradt, a kedvenc hobbim: a főzés, a sütés, a konyha! Megerőltető, de ebben látom azt, amiben örömöm lelem.
Ezeket olvastad már?
Fél kézzel, lelkesedéssel írom meg most is a levelem. Az ételeket is így készítem el! Meglepő, de igaz - senkit nem engedek segíteni a családból. Emiatt is ez a legnagyobb kitüntetés Tőletek!
A konyhában kiemelt kedvenc nincs. Amit készítettem, azt lelkesedéssel, hiszen nekem, a mozgássérültnek ez a legnagyobb teljesítmény. A családomtól mindig izgatottan várom az elismeréstA fiam a legnagyobb kritikus. Amikor finomat készítek, ennyit mond: "ezt a jövő héten is készítsd el!" Örülök minden dicsérő mondatának.
A családban sok sztori volt, sőt vita is. "Mi legyen a kaja?" A gyerek volt az első mindég számomra!Régen is belekóstoltam a konyhaművészetbe, mert szerettem akkoriban is, a betegségem előtt.
A főzés alapjait édesanyámtól tanultam. Régen, mikor gimnáziumba jártam, az ő betegsége juttatott a konyhába. Akkoriban - és most is - nevetnek rajtam, amikor megemlítem: "emlékeztek a tanuló időre?" Bizony, volt olyan, amikor nem igazán sikerült, de egy 16 évesnek talán megbocsátható.