Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra. Nem vagyok profi szakács, de azt mondják, "aki a hasát szereti az főzni is szeret". Nálam ez teljességgel bejön... :) Ennél fogva nem győzök tornázni, biciklizni, úszni, túrázni stb., hogy le is dolgozzam... :) Hozzáteszem még, hogy adni is szeretek, és szeretem látni, ha ízlik a családnak, rokonoknak, barátoknak, amit készítek.
Anyukám finom ízeire - mint mindenki - én is mindig visszagondolok, és emlékezetből próbálom előhozni sokszor. Lány koromban nem tanultam meg főzni. Anyu mindig sitty-sutty mindent megcsinált, és nem is szerette, ha "hátráltattam"... Így aztán amikor férjhez mentem, mindenki aggódott, hogy mi lesz velem, hogyan fogom megállni a helyem a konyhában... Emlékszem, sógornőmtől egy vaskos szakácskönyvet kaptam útravalóul, amikor búcsúzkodtam és átjöttem az ország másik felébe férjem családjához feleségnek... :) Mama (anyósom) azzal fogadott: tiéd az egész konyha, a spejz, a kamra. Azt csinálsz, amit akarsz! :)
Ezeket olvastad már?
Aztán elkezdett izgatni a dolog. Gondoltam: a szakácskönyvekben minden le van írva, nem foghat ki rajtam a semmi... Amit más tud, azt én is tudom! Szégyen szemre először még a rántást is könyvből csináltam... :)
Aztán rendesen belejöttem! Két gyerek és építkezés mellett (ahol néha 15 munkásra főztem!) gyorsan megtanultam mindent.
Több méter szakácskönyvem van, amit persze már alig használok, mert rögtön az én kedvenc virtuális szakácskönyvemhez nyúlok. ;) A NoSalty-n mindent megtalálok. Persze más főzős oldalakat, blogokat is szívesen látogatok, mert mindig tanul az ember valami újat.
Csak azért írtam le ilyen hosszan a kezdeti lépéseimet, hogy bizonyítsam vele (biztatásképpen!), nem baj, ha ANYUKA mellett nem szívtuk magunkba a főzés tudományát! Csak akarni kell és tenni! És persze szeretetből adni.
Emi/tekovacs