Nagyon szépen köszönöm a felkérést, hihetetlen alig hittem a szememnek, hisz nem tartom magamat igazi Szakácsnak. El is olvastam többször a levelet, annyira meglepett az üzenet. Még mindig csak tanulgatom a főzést és a sütést, sokat kell még gyakorolnom, tapasztalnom.

Nem is tudom, hogy mit írjak a kezdésről és arról, ahova jutottam, meg még ami következni fog. Gyerekkoromban nem igen segédkeztem a konyhában, általában csak megfigyelést végeztem, ennek pedig meg is lett a böjtje, mikor egyetemista lettem, és albérletbe költöztem. Fogalmam sem volt, hogyan kezdjek neki a főzésnek, de szerencsére olyan lakótársakkal kerültem össze, akik segítettek az elindulásban. Ez olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttem, beszerzek pár szakácskönyvet, és elkezdek sütögetni, főzőcskézni.

A kezdés elég kiábrándítóan ment, de nem adtam fel, tovább próbálkoztam. Anyukám és nagymamám is a segítségemre voltak abban, hogy a kudarcok ne vegyék el teljesen a kedvemet. Mire végeztem az egyetemmel és saját lakásba költöztem, már nagyon jól elboldogultam a konyhában - jól éreztem magam, és örültem, hogy a családomnak is meg tudtam mutatni, mire jutottam.

Mindig is arra törekedtem, hogy egészségesen étkezzek. Próbáltam új recepteket elkészíteni, esetleg kitalálni. Ebben nagy segítségemre volt a Nosalty, rengeteg ötletet kaptam itt. Valamit felhasználtam, és volt, hogy továbbgondoltam a receptet, és apró módosításokat eszközöltem. A süteménysütésbe annyira belejöttem, hogy ha volt valamilyen családi esemény, akkor mindig én vállaltam a torta és az aprósütemény elkészítését.

Az utóbbi pár évben újabb változtatást kellett bevezetnem a főzésbe. Sajnos mindig gyomorproblémáim voltak, amelyek megkeserítették a mindennapjaimat, ezért elég drasztikus étrendmódosítást hajtottam végre. Új köreteket találtam ki a hagyományosak helyett, több salátareceptet készítettem el. Elhagytam a kenyeret, a fehér cukrot és a sót. Az édességek elkészítését is megváltoztattam. Ennek következtében elkezdtem fogyni (amit amúgy is szerettem volna), viszont a gyomorproblémák nem változtak az évek folyamán. Ezért nemrégiben úgy döntöttem, hogy elmegyek egy teljes körű kivizsgálásra. A kapott eredmény nagyon meglepett, nem akartam hinni a szememnek: kiderült, hogy glutén- és tejérzékeny vagyok (tejfehérje). Teljesen a padlóra kerültem, nem tudtam, mit fogok enni, hogyan fogok főzni ezentúl.

Mindent újra kellett tanulni, teljesen a nulláról kezdeni. Az alapanyagok, amiket eddig használtam, már nem voltak megfelelőek. Az interneten kezdtem el keresgélni, hogy mégis hogy álljak neki, hol tudom beszerezni a szükséges alapanyagokat, és hol találok recepteket. Mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz volt a kezdet, szinte már ott tartottam, hogy feladom. Nem igen találtam olyan recepteket, amelyben minden összetevő nekem megfelelő lett volna, a hagyományosakat meg nem tudtam mindig úgy átalakítani, hogy ehető étel legyen belőle, sok minden került a kukába. A családom és a párom bátorítottak, hogy csak próbálkozzak tovább, lesz majd eredménye.

Szép lassan belejöttem megint mindenbe, amelyben sok segítséget adott a Nosalty. Akkor jött az ötlet, hogy regisztrálom magam az oldalra, megosztom elkészített receptjeimet, hátha segítségére lehetek másoknak is, akik ilyen helyzetben vannak, mint én, és így én is sorstársakra találok. A tanulásnak még közel sincs vége, nagyon hosszú út áll előttem, hogy minden sikerüljön. Újabb és újabb alapanyagokat viszek be az étrendbe, főleg a süteményekbe. A családommal kóstoltatom meg az elkészült ételeimet, amelyeket kivétel nélkül elismeréssel nyugtáznak. Ez nekem mindennél többet ér, ebből tudom, hogy nem szabad semmilyen körülmények között feladnom, hisz ezzel csak magamnak ártok!

Személyes kedvenc receptem nincsen, nem igen szoktam magamra gondolni, inkább másokra szeretek főzni. Számomra hatalmas öröm, hogy teljesen elfogy a főztöm! Úgy gondolom, most már teljesen otthonosan mozgok a konyhában, és készíthetem az új receptjeimet.