Rozsos-vadkovászos focaccia kenyér
Nehezen tudom elhinni, hogy másodszor is ki lettem lettem emelve a NoSaltyn A hét szakácsa címre, hiszen az elmúlt három hónapban sajnos nem tudtam sokat foglalkozni a szeretett hobbimmal, mert kétszeri költözködés miatt mellőznöm kellett a konyhámat. Máskülönben pedig nálam sokkal népszerűbb szakácsok vannak az oldalon, akit szinten kiérdemelnék a kényeztetést.
Véleményem szerint, ha igazán jót és jól akarunk főzni, ahhoz nagy szeretetre és nyugalomra van szükség, ami most be is bizonyosodott nálam. Idegen konyhában, idegen felszereléssel és egyáltalán nem nyugodt körülmények között semmi sem úgy sikerült, mint azelőtt.
A főzés szeretete ötven évvel ezelőtt elkezdődött nálam, amikor férjhez mentem. Azóta is mindig a kedvenc időtöltéseimhez tartozik. Szeretem előre megtervezni minden napra, szinte minden este azzal alszom el, hogy a holnapi ebédet tervezem.
Mivel már harminc éve Ausztráliában élek, így az itteni főzési szokásokat is elsajátítottam. Ausztráliában nagyon sokféle nemzetiség él, és az ismerőseim között is akad kínai, vietnami, olasz stb. származású barát, így egymástól is tanulhatunk. Nem beszélve az eredeti ausztrálokról, akiknek receptjeiből sokat elkészítettem már. Ők pedig nagyon szeretik a csirkepaprikást és a paprikás krumplit.
Hamarosan megint a saját konyhámban fogok főzicskézni a családomnak, amit már igazán nagyon várok, és azt hiszem, hogy a NoSaltyra is újra nagy lendülettel fogom a receptjeimet feltölteni.
Köszönöm a megtiszteltetést!