Természetesen én is elmondhatom - mint a legtöbben - , hogy édesanyukámtól tanultam meg főzni, sütni, hiszen ő a világ legjobb szakácsa.

Azt is el kell mondanom, hogy az én esetemben azért máshogy történt, mert amikor én kicsi voltam, és segítettem a konyhában 'kupit és káoszt csinálni' - azaz egy tálba öntögettem bele hihetetlennél hihetetlenebb összevalók egyvelegét - , akkor úgy gondoltam, hogy én soha nem fogok főzni, sütni, mert itt van az anyukám, és majd ő mindig megcsinálja a legfinomabb ételeket a kívánságom szerint, amíg világ a világ.

Aztán felnőttem, elköltöztem, férjhez mentem, és kezdődött a telefonálgatós időszak: "Anyu, ebbe mi kell? Anyu, ezt hogy csináljam? Anyu, mi az, hogy basamellmártás? Anyu, biztos kell bele kapor?" DE! Ennek ellenére megtanultam, sőt, megszerettem a konyhai "életet". Mostanra férjem szerint én vagyok a legjobb szakács, és remélem, majd a gyerekeim is így fogják gondolni.

Természetesen az évek során kialakult egy saját ízlésvilág, amit igyekszem belecsempészni az ételekbe. Szeretem megtalálni azokat a hozzávalókat, amelyek egészségesebbé teszik az egyes fogásokat. A férjem először csak nézegeti az ételt, vajon megkóstolja-e, mert még soha nem hallott olyanról, hogy kuszkusz, nem értette, hogy miért csinálom a rizskochot barna rizsből, vagy miért is eszünk egyáltalán tofut. Azt meg főleg nem értette, hogy miért törekszem arra, hogy kevesebb kalória legyen egy sütiben, vagy miért is csinálok olyan palacsintát, ami zablisztből készül. Manapság meg csak ezt hallom: "Ugye olyan zabos izés palacsintát fogsz csinálni, mert az sokkal finomabb!"

Szóval azt mondom, fedezzük fel azokat a hozzávalókat, amikkel egészségesebbé tehetjük az ételeinket, de egyben azt is, hogy soha ne adjuk fel a kedvenceinket sem, hiszen egy jó krémes, pudingos sütemény, egy stíriai metélt, egy kocsonya, egy töki pompos töpörtyűkrémmel csak akkor jó, ha benne van minden, aminek benne kell lennie.

És így a végén van egy jó hírem: kint élek egy ideje Vietnamban, és már most begyűjtöttem a jobbnál jobb recepteket az igazi vietnami streetfood-ételekről, és szépen sorjában elkezdem elkészíteni őket és feltölteni a NoSaltyra, hogy ti is élvezhessétek az igazi ázsiai ízeket. Nem utolsó sorban pedig megtanultam helyettesíteni a magyar hozzávalókat, amiket itt nem tudok megvenni, mint például a túró, trappista sajt, savanyú káposzta, igazi joghurt, stb. Várjátok a receptjeimet, ezekkel szolgálok a közeljövőben: cha ca - egyfajta halétel, bun cha - grillhús levessel, mien cua - rákleves üvegtésztával, bánh mi - vietnami szendvics.