Természetesen én is, mint minden kislány, nagyon szerettem Anyukám és a Mamám körül sertepertélni a konyhában, segíteni nekik, vagy olykor csak akadályozni őket. Szerettem részt venni a főzési folyamatokban, érdekelt, mit hogyan készítünk, milyen művelet után milyen másik következik. Majd ez a vehemens érdeklődés egyszeriben csak abbamaradt, nem igazán foglalkoztam az ételekkel. Nem próbálkoztam, és nem is tanultam meg főzni egészen 19 éves koromig – akkoriban legjobb barátom a konyhában az instant kínai leves volt.
Miután összehozott a sors a párommal, muszáj volt elkezdenem képezni magam, hiszen vajas kenyérrel és tükörtojással nem lehet senkit sem hosszú távon életben tartani. Életem első komoly fogása, melyet még nem egyedül készítettem el, a tepsiben sült, és egy barackos-sajtos csirkemell volt, amire nagyon büszke voltam, és ami kedvet adott a további kísérletezéshez, saját magam kipróbálásához. Elkezdtem hát önállóan főzőcskézni, fűszereket kóstolni, különleges ízeket párosítani… szinte minden új volt számomra. Szépen lassan aztán kialakult a saját stílusom, és mára minden ételben ott van a védjegyem, a Julcsis íz.Nagyon megszerettem a főzést, majd később a sütést is, amire párom Mamája ösztönzött a tőle kapott, kézzel írt receptes füzettel. Létre is hoztam saját, immáron több mint egy éve futó Facebook-oldalam is, ahol nap mint nap kapom az ismerősök pozitív visszajelzéseit, építő kritikáit, kedves szavait, amelyekből rengeteg energiát meríthetek.
Ezeket olvastad már?
Az ételkészítés számomra már nem a napi rutin része, hanem hobbi, kikapcsolódás. Három igazán nagy sikerre emlékszem a konyhában. Első önállóan készített ételem annyira finom lett, hogy Ember rosszullétig ette magát belőle, nem tudta abbahagyni. Nagyon boldog voltam. Bacon-ös ravioli volt egyébként. A második igazán nagy sikert az első süteményem, Mama Dobos tortája hozta, amit nem kis segítséggel ugyan, de igen finomra és szépre tudtam megalkotni.
Ezeket olvastad már?
A harmadik pedig hősies tettem volt saját életben maradásom érdekében (némi túlzással), ugyanis muszakakészítés közben kis híján sikerült felgyújtanom a lakást. Annyira megpakoltam a sütőtálat az étellel, hogy sülés közben annak leve már csak kifolyni tudott a tálból, egyenesen a gázlánghoz. Természetesen az olajos lé csak táplálta a tüzet, az pedig, hogy rá is nyitottam a sütő ajtaját, szintén nem volt nagy segítség…végül nagy nehezen eloltottam, a konyhában nem keletkezett kár, és én is egyben maradtam, de a legfontosabb, hogy a muszaka is istenire sikerült – most már tudom: a jó muszaka titka a lángoló sütőben való sütés! :)
Menüsor Julcsitól
És plusz egy: igazán örülök és nagy sikernek könyvelem el, hogy most a hét szakácsa lehetek itt, a NoSalty-n! Köszönöm szépen!