Pici gyermekkoromtól ott ügyködtem a szüleim körül a konyhában. Tésztát sodortam, zöldséget tisztítottam, sámlira állva mosogattam. Mindezt magamtól, nem kért édesanyám, ellenben örült és mindig megdicsért. Nálunk édesapám is főzött, ha úgy alakult. Szerencsés vagyok, mert mindkét szülőmtől megtanulhattam hogyan ülünk az asztalnál, hogyan lehet szépen enni, jól enni, és főképp együtt lenni. Mindezért korán megkedveltem a konyhát és a főzést.

Mindent szeretek főzni. Évek során tapasztalatot gyűjtöttem könyvekből, műsorokból, személyesen is, és nem utolsó sorban innen a NoSalty-ról. A jellegzetesen magyar ételek érdekelnek leginkább. Nagyon szeretek enni, ami egyenlőre nem látszik meg rajtam. A recepttáram folyamatosan gazdagítom, új ételektől, ételváltozatoktól sem zárkózom el. A vendégvárást, ünnepre készülődést szeretem a legjobban: nagy boldogsággal tölt el, amikor jó étvággyal fogyasztják az ételeim. Ma már nincsenek olyan szigorú szabályok, mint régen, amikor a szakácsnőtől elvárták a megszokottat, és ha attól eltért, az bizony probléma volt.

Manapság mindegy, milyen alakú a burgonya a brassói aprópecsenyéhez, hasáb vagy épp kocka. A zöldséget valaki puhára, valaki ropogósra főzi. Egyre népszerűbbek a különböző nemzetek ételei is, ne féljünk kipróbálni ezeket sem. Sokféleképp lehet főzni, csak jóízű és egészséges legyen.

Egy számomra emlékezetes történetet is megosztanék: kezdő főzős időszakomban néha a kutyám volt a "próbagyomor." Egyik nap korán indultam el a piacra, hogy beszerezzem a friss hozzávalókat a marhahúsos árparaguhoz, amivel a kutyusomnak szerettem volna örömet szerezni. Sikerült. A hozzávalók a következők voltak: víz, árpa, olaj, marhahús, marhahúslé, paradicsom, burgonya, sárgarépa, kevés káposzta, csőtészta. Hazaérve neki is láttam az elkészítésének. Csodás illatok szálltak a konyhában, mikor szüleim épp hazaértek. Mindketten jöttek kideríteni, hogy mi készül. Édesapám így kérdezett: "Hmm, mi lesz ez a finom étel?" Erre én: "Marhahúsos árparagu, és a kutyának készül." Jót mulattunk ezen.

Végezetül egy idézetet szeretnék megosztani: "Az étkezés öröm: ösztön és szenvedély, életszükséglet és élvezet, mely a születéstől a sírig kíséri életünket" - Pelle Józsefné.