Hatalmas boldogsággal töltött el, amikor a NoSalty szerkesztője felkért A hét szakácsa cimére. Megkértek, hogy bővebben írjak magamról, illetve a gasztronómia iránti szeretetemről.
Igaszság szerint nem vagyok a „betűk" embere, szavakban sokkal jobban tudom magam kifejezni. Azért elvonultam és papírra vetettem, ami eszembe jutott. Kislány koromban nem voltam az a konyhában tüsténkedő típus. Mikor a párommal megismerkedtem – 16 évesen –, kötelességemnek éreztem, hogy megtanuljak főzni. Első próbálkozásaim a zacskós milánói, carbonara és leves voltak, mindezt gyertyafényes vacsorához szervírozva – ha eszünkbe jut, a mai napig röhögőgörcsöt kapunk, de hát valahol el kellett kezdeni:). Aztán elköltöztünk külön házba a párommal, munkába is álltam. A fizetésemet konyhai eszközökre, gépekre és szakácskönyvekre költöttem. Egyre jobban elmerültem a főzés és sütés rejtelmeiben. Volt egy nagyon jó szakácskönyvem, abból tanultam meg az alapokat. Mindig a saját szám íze szerint fűszerezem, azt szeretem, ha ízes egy étel. Mamámtól rengeteget tanultam, nagyon sokat köszönhetek neki. Ő volt a világ legjobb szakácsa, és nemcsak szerintem, hanem azok szerint is, akiknek volt szerencséjük belekóstolni az általa készült ételekbe. Igazi parasztasszony volt, aki szakácsnőként dolgozott. Nagyon válogatós gyerek voltam, de Mama rengeteg ételt megszerettetett velem.
A kisebbik bátyám szakács, imádom az ételeit, szívét-lelkét beleadja a főzésbe. Még a munkahelyén sem tudna olyan ételt kiadni, ami nem olyan, mint amilyennek lennie kell. Van, hogy tőle kérek telefonos segítséget, ha nem jut eszembe valami. Ha épp Magyarországon vannak, sokszor állunk neki együtt az alapanyagok beszerzésének és az ételek elkészítésének. A legnagyobb kritikusom. A sütés-főzés a hobbimmá vált. Ebben tudok igazán elmerülni, ez az a dolog, amit tényleg szívből tudok csinálni.
Ünnepek után: zöldséges fogások >>
Egyre közelebb kerültem az ételfotózás művészetéhez, de még gyerekcipőben járok. Már nagyon régóta szerettem volna egy komolyabb fényképezőgépet, most, karácsonyra kaptam is egyet. Amikor elkészítek egy olyan ételt, amit még nem töltöttem fel a NoSaltyra, az első dolgom, hogy elkészítem a hátteret. Kitálalom, beállítom és fotózom. A párom ekkor szokott frászt kapni, mert már majdnem éhen hal, én meg vagy negyed órát csak állítgatok és kattintgatok.
Amellett, hogy próbálom a legfinomabb ételeket kiadni a kezemből, nagy hangsúlyt fektetek a minőségi alapanyagokra, nem veszek olyan terméket, amibenakármilyen adalékanyag van. Régebben is figyeltem már ezekre a dolgokra, de amióta megszületett a kislányom, még fontosabbnak tartom a minőségi alapanyagokat. Soha nem adtam neki még felvágottat, de szívesen készítek neki májpástétomot, akár egy finom juhtúrós körözöttet, próbálok a lehetőségekhez képest mindent magam késziteni. Akik már valamennyire megismertek, azok tudják, hogy az olasz és a magyar konyha áll legközelebb a szívemhez, de előszeretettel fogyasztom az amerikai ételeket is, mondhatni, hogy széles skálán mozgok a gasztronómia hatalmas világában. Örülök, hogy regisztráltam a NoSaltyra, hogy megoszthattam veletek a receptjeimet, és, hogy megismerkedhettem jobbnál jobb szakácsokkal és kezdő háziasszonyokkal is, akik még csak most kóstolnak bele ebbe a gyönyörű világba.