Főzni is szeretek, de a sütés az én igazi szenvedélyem. Szeretek alkotni, új dolgokat kipróbálni, kísérletezni, és az eredményeket a blogomon közzétenni. Szinte soha nem sütöm meg kétszer ugyanazt teljesen ugyanúgy, legalábbis otthon... Mert a szenvedély engem tovább vitt ezen az úton, és hiába lettem közgazdász, tovább folytattam tanulmányaimat a cukrászat felé, és már több mint fél éve cukrászdákban tevékenykedem, ahol viszont szigorúan betartjuk, grammra pontosan a recepteket.

A korán kelős cukrászélet ellenére sokszor előfordult, hogy munka után még otthon is nekiálltam valamit sütögetni, amit épp aznap lestem el, vagy a vizsgámra gyakoroltam. Szerencsére a család támogat, és nem kell egyedül megbirkóznom a sütik elpusztításával, különben gondban lennék...

Az én családomban nem volt hagyománya a sütésnek, a párom viszont hozzá van szokva a finom házias ízekhez, anyukája és nagymamája is kiérdemelné az arany habverőt. Ezért ő a legnagyobb kritikusom, magasra tette a lécet, de a sok gyakorlásnak, és persze a cukrászképzésnek köszönhetően már van, hogy őt is sikerül lenyűgözni.

Kedvenc süteményeim a könnyed krémesek (pl. a kávés krémes), a gyümölcsös linzertésztás piték (Ringlós pite) és a krátersütik.

Mézi büszkesége a hattyús szökőkút

Készíteni azokat szeretem a legjobban, amiket lehet szépen dekorálni is, legbüszkébb az emeletes hattyús szökőkúttortámra vagyok, amit szintén a vizsgára való gyakorlás során készítettem.Akár méricskéljük a hozzávalókat, akár rutinból sütjük a család kedvencét, sütni mindig élmény - alkotni valami finomat, és lesni, hogy milyen hamar fogy el.