Történetem a konyhában kereken 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor férjhez mentem.Fiatalon, tapasztalat nélkül. Persze sokat tanultam anyukámtól, nagymamámtól.Mégis, amikor egyedül van az ember 18 évesen és el kell készíteni egy túrós sztrapacskát, az nem könnyű. Az első ilyen alkalommal sírva szaladtam anyukámhoz egy tál ragadós maszlaggal.
"Anya, ez nekem nem megy! - Ugyan kislányom, csak egy kis liszt kell bele"-mondta mosolyogva. Mondanom sem kell, hogy ezek után évekig nem készítettem sztrapacskát, olyan dühös voltam magamra. Pedig a férjem legnagyobb kedvence. Aztán egyszer újra rászántam magam, azóta gyakran készítem újra. Négy gyermekünk van, és a konyha fontos része az életünknek. Ma már nincs olyan étel, amit ki ne próbálnánk, hiszen kívánság van bőven.
Húsz év után most azt mondanám a fiatal háziasszonyoknak, hogy a főzéshez egyéb hozzávaló nem kell mint türelem, kitartás és sok-sok szeretet.Sokszor egyszerű hozzávalókból is nagyon finomakat tudunk készíteni, csak egy kis fantázia kell hozzá.
"A főzést tanulni kell, mert aki nem tud főzni, annak a jövedelem mindig kevés, sok anyagot elherdál, amiből tudással, leleményességgel még valami jó étel készülhetne. Légy barátságban a fakanállal,mert aki szeret főzni, az tud is. Légy őrzője saját és férjed jövedelmének, ne hulljon ki az ujjad közül még egy kásaszemnyi sem". Ezek a bölcs szavak még ma is érvényesek, Vilma néni háztartási tanácsadója 1956-os kiadásában olvashatók.
Sok örömet és jó sütés-főzést kívánok minden NoSalty látogatónak!