Egy apró vágyam teljesült, mikor felkértek, hogy én legyek a hét szakácsa. Konyhai karrierem is kiskoromban kezdődött (nem mintha most olyan öreg lennék.)

Szerencsés vagyok, mert a sütési alapokat a dédimtől tanulhattam meg, aki még a mai napig tiszteletreméltóan, aktívan tevékenykedik a konyhában 80 év fölött. Ő volt, aki megsütötte azt a süteményt, amit én találtam ki kisgyerekként. Ez sima piskóta volt, rajta főzött vaníliakrémmel, tejszínhabbal és csokimázzal. Ezt a süteményt kereszteltük a nevem után „Ramóna tortának”.

Még most is a sütés a szívem csücske, bár szívesen főzök is. A családban a tortakészítésnek is nagy hagyománya van, minden tortát apukámmal együtt sütünk. Ez mára olyan erős szokássá vált, hogyha valamelyik testvérem ilyenkor bejön a konyhába és segíteni szeretne, én durcás gyerek módjára megsértődöm.

Mindig új kihívásokat keresek, nem félek kipróbálni új dolgokat és alapanyagokat. Az új projektem az igazi, házi leveles-vajas tészta, amiből croissant-t fogok sütni.