Bevallom, kicsit meglepődtem a felkérésen, de megtisztelőnek tartom, így örömmel elfogadtam a Hét szakácsa címet. Először egy kis általános bemutatkozás: 28 éves vagyok, és Finnországban élek finn férjemmel és kiskutyánkkal. 3 és fél éve élek itt, és recepciósként dolgozom egy hotelláncnál.

A főzéshez köthető első emlékeim már az általános iskolánál kezdődnek. Bár nem nagyon szerettem a házimunkát, de a főzéssel ez homlokegyenest más volt. Nagyon érdekelt minden, ami a konyhával kapcsolatos, és kezdetben anyukám felügyelete alatt, majd később 14-15 évesen már önálló ételeket is az asztalra varázsoltam.

Anyukám megtanította nekem a tradicionális magyar konyha alapjait, amiért azóta is nagyon hálás vagyok neki. Fiatalabb koromban pár évig éltem Ausztriában, ahol nagyon sokat kísérleteztem egyedül, aminek sokszor nem lett annyira pozitív a vége, de a sok próbálkozás egy idő után meghozta gyümölcsét. Bár az osztrák konyha nem áll messze a magyartól, de azért volt, hogy tudott újdonságokat mutatni.

A főzés mellett a második legnagyobb szerelmem az utazás! Az utazások által nyitottá váltam a különböző kultúrákra, és ezáltal a sokszínű gasztronómiai hagyományokra. Az elején furcsa volt más nemzetek ételeit kóstolni, mert olyan más volt, mint amihez addig hozzászoktam, és ez valahogy kibillentett a komfortzónámból. Egy idő után azonban azon vettem magam észre, hogy már nemcsak eszem a világ ételeit, hanem csinálom is. Olyan vagyok általában, hogyha valami újat kóstolok, akkor hazamegyek, és ugyanazt meg akarom csinálni. Van, hogy el se olvasom hozzá a receptet, csak az érzett illatok és az megízlelt falatok után próbálom kitalálni az összes hozzávalót.

Konyhai tudományom kiteljesedése egyértelműen Finnországhoz köthető. Itt Erasmus cserediákként kezdtem ”karrieremet” – a csoporttársaimmal sokszor rendeztünk international dinner-t, ahol mindenki elkészített egy hazájára jellemző ételt, és egymás műveit kóstolgattuk. Itt volt szerencsém találkozni a spanyol, amerikai, német, francia, vietnami, thai, japán társaim főztjeivel, amik óriási hatással voltak rám. Természetesen a finn konyha is nagyon közel áll a szívemhez, és a híresztelésekkel ellentétben sokkal sokszínűbb és gazdagabb a gasztronómiájuk, mint ahogy azt sokan gondolják. Kedvenc ételem amúgy nincs különösebben, inkább aktuális kedvencem.

Érdekességként: két kolléganőmmel és egyben barátnőmmel kitaláltunk egy játékot, amit mindenkinek ajánlok – kis cetlire felírunk országneveket, és egy kalapba dobjuk a papírokat. Amilyen országot kihúzunk, annak az országnak a főztjét csináljuk. Ki az előételt, ki a főételt, ki a desszertet készíti. Most éppen Oroszország a soros, úgyhogy már nagyon izgatottam várom, mi sül ki belőle.

A legszabadabb kezet a konyhában egyébként a férjem mellett kaptam, aki nem mellesleg imádja a magyar konyhát, de azt mondja, mindent megeszik, amit én főzök, mert sose készítettem még rosszat!