De vajon mi olyan különleges a házi tésztában? Nos, ehhez elsősorban némi szemléletváltásra lesz szükségünk. Mi magyarok, és velünk együtt a világ elég nagy része, úgy tekintünk a tésztára, mint egy gyors, összecsapós, eltelítő és maceramentes fogásra, amit akár 20 perc alatt is tető alá hozhatunk. Miért lenne akkor értelme házi tésztával bajlódni, és hozzáadni az elkészítési időhöz egy jó 30-40 percet? Tényleg nem tudok jobbat mondani annál, hogy a válasz csak a kóstolásból fog kiderülni.
Első felvonás: meglátni és beleszeretni
Nem lehet anélkül befejezni egy olasz utazást, hogy az ember ne kóstolná meg legalább egyszer a rendes, friss, házilag gyúrt tésztát. Sokunknak ez az első élménye, és ez így volt velem is. Őszintén, nem számítottam megváltásra a sok száraztésztán leélt év után, sőt, talán egy kicsit fura élmény is volt egy étteremben tésztát (az egyik leghétköznapibb ételt) rendelni.
De amikor Sienaban először kóstoltam, az olaszok méltán híres házi tésztáját, tudtam, hogy attól az asztaltól már teljesen új emberként fogok felállni.
Ami meg is történt, egy hatalmas antipasti-tál, két adag (ugyan véletlenül rendelt, de isteni) tészta és jó pár pohár bor elfogyasztása után. Az első dolog, ami eszembe jutott: „ezt muszáj lesz otthon is elkészíteni”.
Második felvonás: messziről tanulmányozni
Persze nem akartam csak úgy vakon belevágni az olasz tésztakészítésbe. Így hát elindult a kutakodás. Azonban nagyjából 10 cikk és majdnem egy órányi videó elfogyasztása után azt éreztem, hogy ez nekem soha nem fog sikerülni.
A tapasztalt nagymamákat nézve, akik félelmet nem ismerve gyúrták az egykilós tésztákat, amiket utána asztalterítő-méretű, hajszálvékony lapokká varázsoltak, egy kicsit lemondtam arról, hogy valaha is saját házi tésztám legyen. „Ehhez olasznak kell születni” – gondoltam.
Harmadik felvonás: kipróbálni, és elrontani
De a dolog csak nem hagyott nyugodni, hajtott az emlék: a korábban nem tapasztalt ízek, a fantasztikus állag, azaz minden, ami egy igazi olasz tésztát jellemez. Muszáj volt otthon tésztát csinálnom.
Végül sor is került az első nagy kísérletre, és, hát mit is mondjak, nem sikerült valami fényesen. A tészta nem állt össze, darabos volt, a főzővízig el sem jutott szegény. Visszamentem hát az olasz nagymamákhoz (persze csak virtuálisan), hogy megnézzem, mit rontottam el.
A második alkalommal már minden flottul ment, és megszületett az én első adag, saját kézzel gyúrt tésztám.
Negyedik felvonás: tökéletesíteni, és soha el nem hagyni
Azóta pedig teljesen a rabja lettem: bolti tészta már szinte alig fordul meg a konyhámban, minden kézzel készül. És azt is észrevettem, hogy az ötödik vagy hatodik alkalom után már egyre jobban ment a dolog. Lélekben egy kicsit én is olasz nagymama lettem.
Csináltam már vékony- és szélesmetéltet, spagettit, lasagne-lapokat, gnocchit, sőt, párszor raviolit is. Arról, hogy mi minden kell a tökéletes olasz tésztához, a fenti cikkben olvashat mindenki. Én tényleg csak ajánlani tudom, leginkább ezzel a közhellyel: „egy teljesen új világ vár”.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Személye történetek, fantasztikus receptek:
