Gasztro 2020.11.30.

„Hatszor annyit eszem egyedülállóként, mint házasként” – olvasóink mesélnek, milyen egyedül enni

Czvitkovits Judit

Milyen változásokat hoz az ember életében az, ha státusza egyedülállóra változik? Szinte biztos, hogy az étkezési szokásai is átalakulnak.

Egyedülálló megszólalók mesélnek, kinek mit jelent egyedül enni.

Máté, 37

„Nekem az étkezés mindig szertartás, szent, sérthetetlen, vagyis, ha éhes vagyok, eszem, éhes márpedig négy-hatóránként vagyok, és az életveszélyt kivéve nincs az a helyzet, amiért ezt beáldoznám - mondja ellentmondást nem tűrően Máté (37), aki tényleg fanatikus, ha étkezésről van szó."A reggeli legyen hatalmas, sok összetevős, geometrikusan és színtanilag is tetszetős, hogy esztétikai élmény is legyen, szórakoztató is legyen enni, és sokáig is tartson. Az ebéddel, mióta felnőtt vagyok, azt játszom, hogy vagy akkor rendelem meg, vagy akkor kezdem készíteni, amikor már nagyon éhes vagyok, ami persze nem egészséges, cserébe úgy tudok örülni az ételnek, mint semmi másnak. A vacsorát próbálom lightosra belőni, állítólag jót tesz, de vannak napok, amikor végül pont olyan lesz az is, mint a reggeli. Az az igazi egyébként, ha párkapcsolatban is így néz ki az étkezés, ha megvan ez a szertartásérzés. Van az a mondás, hogy a házasság az, amikor két ember addig kérdezgeti egymást, amíg az egyik meg nem hal, én ezt úgy mondanám, hogy a jó házasság az. Vagyis el tudom képzelni, hogy egyébként egy csodálatos kapcsolat az, amit ételekkel tagolunk.”

reggelire

Brit reggeli

zöldséges muffin

Tonhalas-kapribogyós reggeli süti

szendvicskülönlegességek

Reggeli 5 perces szendó

Tamás, 39

„Ugyan egy éve boldog párkapcsolatban élek, előtte öt évig agglegény voltam - meséli Tamás (39), aki maximum hétvégén főzött magára, de csakis akkor, ha kedvet érzett hozzá.

"Egy személyre főzni nem érte meg a fáradságot. Nagy barátom volt a rántotta és a tükörtojás mindenféle formája, mivel gyorsan megvolt, és legalább meleg étel. Előszeretettel ettem gyorséttermi hülyeségeket, aztán megismertem a feleségem, akinek hála ma már újra normálisan étkezem. Bevallom, ha ő nem lenne, a gyerek is pizzán élne. Bár szeretek enni, valamiért egyáltalán nem fontos a táplálkozás.”

Lili, 39

„Bár nem vagyok szingli, bevallom, amikor Péter 24 órás szolgálatban van, sokszor marad el a reggeli, az ebéd délután négyre is kitolódik, de ha napközben csak összevissza nasizok a szervezetem számára valószínűleg teljesen felesleges dolgokat, akkor vacsorára beérem egy szendviccsel is - mesél étkezési szokásáról Lili (39), aki azért néha magára is főz."Nagyon ritka, ha magam miatt összedobok valamit, pl. egy sóskát vagy spenótot, ráütött tojással - rossz közhely, de tényleg csak akkor főzök, ha van kire - ezt mondja anyám is, amióta sok éve elköltöztünk tőle. Ha itthon van Péter, olyan nem történhet, hogy nincs naponta legalább egy főétkezésnél meleg étel. És tény, hogy a közös étkezések szentsége - amiket azért mégiscsak jó, hogy megőriztünk 23 év után is - , jó pár kilóval kibélelt az elmúlt években, amióta itthon dolgozom.”

via GIPHY

Enikő, 42

„Bevallom, amióta egyedül élek, sokkal finomabb és változatosabb ételeket főzök magamnak, többet próbálkozom új ízekkel” - vallja be Enikő (42). "

Nem kell alkalmazkodni valaki más ízléséhez is, és belefér az is, hogy a hűtőben talált maradékokból készüljön valami általam kreált, végül mégis finom fogás. A vacsora pedig? Lopott énidő. Többféle finom falatot halmozok a tálcára, beindítom a kedvenc sorozatom és elfalatozgatok. Isteni. Azt hiszem én annyira szeretek enni, hogy nem hiányzik a társas étkezés. Pontosabban egy párkapcsolatból nem a közös evés hiányzik leginkább.”

chilis bab

Régimódi chilis bab

Dóra, 40

„Kár volna tagadni, én nagyon spontán és rendszertelenül eszem, gondolkodás nélkül jöhetnek a más emberek előtt bevállalhatatlan kaják is, mint például a ruszli, vagy a chilis bab - írja Dóra (40), aki a fürdőszoba kivételével a lakás valamennyi pontján tud étkezni. "Előszeretettel főzök giga adagokat, amiket aztán napokig lehet enni.”

Dániel, 38

„Pár hónapja párban élek ugyan, de tudom, hogy szingliként tudunk igazán megfelelések nélkül élni - vallja Dániel (38), aki szerint nem biztos, hogy a választott étkezési metódussal jót is teszünk magunknak.

"Amikor magamra főztem, többet kísérleteztem, mert nem az járt a fejemben, hogy valaki kritizálni fogja. Máskor jobban tudtam tartani egy edzésdiétát, mert önző mód kisajátíthattam a konyhát magamnak. Ugyanakkor mindkettő rövid életű volt, pont a visszajelzések hiánya miatt. A párommal most azzal próbálkozunk, hogy felosztjuk egymás közt a heteket. Nem mindig tudjuk tartani, és akaratlanul verseny lesz belőle, de hát valahol minden az, nem?”

Zsuzsanna, 69

„Édesanyám korán megözvegyült, mégis mindig megadta a módját az étkezésnek - emlékszik vissza Zsuzsanna (69).

"Hiába volt épp egyedül, az asztalról soha nem hiányzott az abrosz, a tányéralátét, a fényes tányérok, sőt esténként gyakran máig gyertyát is gyújtott, és így költötte el szerény vacsoráját. Azt mondta, ez az ő szerény luxusa. Erre tanított engem és az öcsémet is. Bár lassan tíz éve annak, hogy elment, mi visszük tovább ezt a szokását.”

A valóságban sokkal többen esznek egyedül, mint hinnénk

Az egyedül étkezés a modern élet velejárójává vált: bekapunk gyorsan valamit a számítógép előtt, a házastársak egyedül esznek az eltérő munkarend miatt, de egyedül esznek a szinglik, az özvegyek is. A Wellbeing Index (jóléti index) alapján a britek egyharmada biztosan egyedül étkezik, az eredményt egy nyolcezer embert megszólaló kutatás támasztja alá. Nem véletlen, hogy az egyik nagy áruház még 2018-ban bejelentette, hogy négyszáz fölé viszi az egyporciós termékei számát, míg az OpenTable asztalfoglalási website arról számolt be, hogy Angliában 2014 óta 160 százalékkal ugrott meg az egyszemélyes foglalások száma.

Ezt olvastad már?

„Amíg az én kenyeremet eszed...” – szakpszichológust kérdeztünk a gyerekkori ételtraumákról

Az ember számára a táplálkozás mindig fontos rituálénak számított, amit csoportban végeztünk. Ez nemcsak praktikus volt, hiszen több kéz készítette az élelmet, de kielégített egy alapvető emberi igényt: a másokhoz való kapcsolódást.

Az egyedül étkezés nemcsak a globális elmagányosodás folyamatának szerves része, de megmagyarázza, miért híznak el egyre többen.

“Komoly disszonancia van aközött, ahogy ennünk kellene, és ahogy ténylegesen étkezünk” - mondja Bee Wilson, a The Way We Eat (Ahogy eszünk) könyv szerzője, aki hozzáteszi, nemcsak a reklámokban látunk családokat együtt étkezni, de a szakácskönyvek zöme is négy-hat főre “főz”. A valóságban az emberek nagyja nem így étkezik, önmagukra főzni pedig csak nagyon kevesen kezdenek el - pláne, hogy utána el is kell mosogatni.