Sárközi Ákos sztárséffel Szani Roland készített interjút a Sláger Kultban. A budapesti Borkonyha sztárséfje sosem érezte, hogy mást kéne csinálnia, a kiégés sem fenyegette, noha ő sem úszta meg a telítődést:
„Volt, hogy egyszerűen el akartam vonulni egy erdőbe, ott egy lángossütödét nyitni, és csak macikat kiszolgálni, mert éppen nem akartam embert látni. Ez persze elmúlt, mert sok olyan mozzanat is van, ami feltölt: amikor alkotunk egy ételt, amikor látom, hogy a vendégnek az ízlik, az mind-mind olyan visszacsatolás, ami előre hajt.”
Portugáliába sous-chefként, egy szakácsversenyen elért harmadik helyének köszönhetően jutott el.
„Nem bántott egyáltalán, hogy nem lettem első. Szerintem nem kell mindig elsőnek lenni ahhoz, hogy sikereket érjen el az ember. Mivel harmadik lettem, választhattam Párizs és Portugália között, hogy hova megyek tanulni. Franciaországtól féltem, nem beszéltem a nyelvet, és nagyon kemény dolgokat vázoltak fel nekem róla, ezért Portugáliát választottam. Életem legmeghatározóbb két hete volt, amit egy két Michelin-csillagos étteremben töltöttem el a világ egyik legszebb pontján."
A Michelin-csillag nem cél volt, csak álom
Mivel Magyarországon a minősítést hagyományosan csak fine dining éttermek kapták meg a Borkonyha előtt, nem is hitte, hogy egy francia típusú bisztrókonyhaként szóba kerülhetne az általa vezetett étterem. Amikor meglett, nem egy célt ért el, hanem egy szakmai álma vált valóra. Emellett ez világosan mutatja a csillagok odaítélése szempontjainak változását: a folyamatosság, szezonalitás és minőségorientáltság a legfontosabb, a helyiségek miliője másodlagos.
„Ez annak jele, hogy a klasszikusan fine dining típusú éttermek mellett a Michelin nyit a mindenki által elérhető minőség elismerése felé” – magyarázta Sárközi Ákos.
„Hatalmas nyomás egy csillag, nehéz ezzel együtt élni, mert folyamatosan jónak kell lenni. Öt-hat év elteltével azért könnyebb.”