Hallottam már több helyen is, hogy az I. kerületi Fő utcát viccesen Pho utcának szokták nevezni - utalva az utcában található Hanoi vietnámi étteremre. Bár ma már itthon is szép számban találhatunk vietnami éttermeket, a Hanoi talán a leginkább klasszikus értelemben vett étterem - nem kifőzde, nem street food, hagyományos, éttermi vacsorára számíthatnak, akik ide betérnek. Ide szervezte soron következő tematikus gasztronómiai estjét a Gourmet Guides.
Ahogy az a két szervezőtől, Merényi Krisztinától és Varga Viktóriától már megszokott, most is gondoskodtak arról, hogy ne csak a jó falatok legyenek az este fénypontjai - a vacsorán részt vett Váraljai Márton is, akit tizenhárom év vietnámi külügyi szolgálat után méltán nevezhetünk igazi vietnámszakértőnek. Így nemcsak a fogások autentikus fogyasztási módjáról értesültünk első kézből, de vacsora közben Vietnám történetéről és szokásairól is sok érdekességet megtudtunk - az indokínai háborúktól kezdve odáig, hogy milyen kihívások vártak egy európai diplomatára a frissen egyesített Vietnámban a nyolcvanas években.
A vacsora maga rizspálinkával indult - a welcome drinkként szolgáló feles segít beindítani az emésztést, amire később szükség is volt. Első fogás a méltán híres pho volt - nem csoda, hogy átkeresztelték miatta az utcát, az én egyik kedvencem is ez lett a menüből. A hosszan főtt tésztás marhahúsleves a belepakolandó mungóbabcsírával, korianderrel és citrommal nem hiába olyan híres világszerte - a sokfűszeres illatozó levest nem lehet megunni.
Utána következtek a falatkák: rizsbundában sült rák, roppanós, olajban sült tavaszi és friss nyári tekercs, és mini marhanyársak a hozzá illő szószokkal. Kedvencem ebben az etapban a nyári tekercs volt, de az elronthatatlan, friss és valóban nyárízű étel imádata valószínűleg csak ízlés kérdése. A tavaszi tekercs is dicséretet érdemel - ezt az ételt könnyű kiszárítani, és sok helyen kispórolják belőle a tölteléket, itt azonban nem volt okunk panaszra.
A főételek előtt asztalra került egy pirított rizs és egy pirított tészta - ők voltak az egész vacsora leggyengébb láncszemei. Nem mintha különösebb baj lett volna velük, egyszerűen csak kissé el voltak "magyarosítva". A velük együtt felszolgált kicsit csípős korianderes salátát viszont bármelyik nap elfogadnám ebédre.
A főfogásként érkező húsok között volt chilis-citromfüves borjú, currys csirke és gombával párolt kacsa. A borjú és a kacsa is jól voltak elkészítve, nálam az abszolút favorit azonban a csirke volt, ami tökéletesen fűszerezett, vastagra sűrített pikáns curryszószban várta a végzetét. A húsok ráadásul kívül ropogósak, belül omlósan puhák voltak. A másik két fogással sem volt semmi baj - pusztán egyéni ízlés kérdése, hogy én tízből kilencszer curryt kérek minden ázsiai étteremben.
A vacsora végén érkezett a vietnami vízi spenót. Én speciel nagyon szeretem, és most sem csalódtam benne, de ez egy érzékeny fogás. Az asztalnál valaki az ecet nélküli forrázott salátához hasonlította - ahhoz ugyan még nem volt szerencsém, a vízi spenótot viszont mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új ízekre.
A desszert rizslapba tekert sült banán és ananász volt - én csak a banánból ettem, mert eddigre már maximálisan kimerítettem a gyomrom befogadókészségét. Nem hagyott bennem nagyon mély nyomot, de ez megint csak egyéni ízlés kérdése - a banános édességek kedvelőinek valószínűleg nagyon bejönne.
Összességében nagyon jól éreztem magam - a Hanoit szeretettel ajánlom mindenkinek, aki autentikus vietnami konyhára kíváncsi, a Gourmet Guides rendezvényeit pedig azoknak, akik szívesen megismernének új konyhákat, ízeket, és az adott kultúra étkezési szokásait.
