Hámori Gabi: Ötéves korom óta kapok apámtól szakácskönyveket ajándékba. De engem akkor csak a színek és formák kezdtek el érdekelni. Az érintésen volt a hangsúly, nem az ízeken. A főzésben a felfedezés, például az anyagok minősége érdekelt. A folyamatok. Ahogy a zöldségek megpuhulnak, és ahogy a ropogós gyümölcsből lekvár lesz. A kelt tésztával szobrászkodtam, ha anyám épp nem sietve készített valamit. Szarvasi lány vagyok, ott a mai napig komoly tradíciók vannak. Voltam disznóölésen, láttam apámat nyulat nyúzni, havonta legalább kétszer galambleves volt, ünnepekkor fácán.

Megtiszteltetés a sorstól, hogy nagyapám halászlevét gyakran ehettem. Nagyanyám tót származású volt, a szomszédasszonyokkal őrizték, kavarták óriási üstben a ragadós szilvalekvárt. Anyám pedig az átlagos alföldi ételeket újraértelmező feleség, aki még a nyolcvanas években kezdett el engem búzacsírával etetni és egy kanálka, porrá zúzott tojáshéjra citromlevet csepegtetett. Így kaptam meg a napi kalciumot. Bécsből hozatta a homeopátiás készítményeket. Gyógyteákat ittam, és az egészségre való törekvés a főzési szokásaira is hatott. Nem csinált rántást, szinte nyersen ettük a zöldségeket és kevesebb húst főzött. Fantasztikusan finom édességeket készített. Mégsem élte meg azt a kort sem ő, sem nagyanyám, hogy átadhassa tudását.

Tizenöt éves koromban néhány egyszerű dolgot mártudtam készíteni. Elővettem hát azt a kis fekete mappát, a megsárgult, helyenként vízfoltos lapokkal és olvasgattam anyám gyöngy írását. Főzni kezdtem és sokszor odaégettem valamit, de apám sosem sértett meg, mindig megbeszéltük, hol ronthattam el, és amiért lehetett rajongott. A nővérem elképesztő jól főz, gyakran hívtam fel gyakorlati tanácsokért. Krisztának négy gyönyörű lánya van, egyikük megjegyezte, hogy nekem is kezd kialakult stílusom lenni, mint az anyjuknak. Ez komoly dicséret. Mostanában többet vagyok apáméknál otthon. Marcsi, aki anyám helyett anyám, remekül főz. Sok mindent érdemes tőle ellesnem. Körül vagyok véve családilag és a színházban is valódikonyhaművészekkel és mindnek megvan a maga erőssége.

Hámori Gabi:Az egyszerű palacsintát, és anyám akkor töltötte meg először diós almával, amikor Hernádi Judit debütált a Sohase mondd című dallal a tv-ben. Mindig a számban az íze, ha hallom. Ezen kívül van egy családi történet. Anyai nagyanyám cselédnek állt, mindenesnek, grófi családhoz Pesten. Szinte kislány volt, de annyira szeretett volna dolgozni, hogy azt hazudta, tud főzni. Szegénykém semmit nem tudott, és az első a palacsinta receptje volt, amiért átment a szomszédba. Nem dobták ki, senki nem jött rá. Amikor Irmát próbáltam az Üvegcipőben, ő sokat járt a fejemben.

Van olyan karácsonyi recept, amit még édesanyádtól, nagymamádtól lestél el és a mai napig elkészíted?Hámori Gabi: A bejglink az a nagymamámé. Annuska bejglije. Nem készítem minden karácsonykor, de idén nagyon is. Ez az első év, hogy én csinálom a komplett menüt.

Főzés közben szoktál szerepet tanulni vagy gyakorolni és van-e ilyenkor a kezed ügyében valamilyen finomság?Hámori Gabi:Szerepet tanulni nem jellemző, de biztosan előfordult. Van a tanulásnak egy folyamata, amikor jó, ha közben mást csinálok. Finomságot? Kóstolgatom az ételt. A nyers tésztát is csöppet. Ünnepekkor iszom főzés közben egy pohár bort vagy egy fél cent házi pálinkát. Édesapám legfiatalabb pálinkája is – mivel már nem készít – minimum húszéves. Alkalmakra tartogatjuk, családi összejöveteleken örvendeztek a hölgyek-urak egy-egy kupicának. A szilvafát, aminek a gyümölcséből készült, apám ültette gyerekként. Szóval ez százszázalékosan az övé.

Előfordult már, hogy vendégeket vártál és hiányzott a vacsorához egy nélkülözhetetlen alapanyag?Hámori Gabi: Nem nagyon, inkább az a jellemző, hogy minden alapvető van nálam. Ha mégsem, a közelben vannak jó boltok. Ami extra kell, kifejezetten a recepthez, annak a beszerzésére nagy gondot fordítok. Húst gyakran vidékről hozok, háztájit, a tojás is legtöbbször otthoni, szarvasi. A tyúkjaink sok füvet kapnak, emiatt tojásaik nagyok és gyönyörű sárga színűek. Házi a tej, a joghurt és a túró is. Egyébként igyekszem költségkímélően vásárolni. Vannak egyszerű receptjeim, például az alföldi salátaleves. Imádjuk. Van otthon sokféle gabonám és gyakran főzök polentát is. Desszertnek kölest vagy vaníliás tejberizst. Citromhéjat, pici vaníliát rakok a tetejére.

Milyen segítséget veszel igénybe egy-egy kacifántosabb étek elkészítéséhez?Hámori Gabi:Azok közé tartozom, akik sok receptet elolvasnak egy étel kapcsán, a végeredmény egyik receptnek sem igazán felel meg. Az arányokat figyelem egy receptnél, kinél, hogy változik. Mindig összevetem az emlékeimmel. Legutóbb egy sütőtök-krémleves kapcsán végiggondoltam, mikor ettem olyat, ami nagyon finom volt és az vajon mitől lehetett? Attól, hogy a tök fahéjasan, mézesen, sütőben sült? A friss gyömbért, a szerecsendiót mennyire éreztem? Sütőben napraforgómézzel, fahéjjal csináltam és nem bántam meg. Tejszínt csak a végén csurgatok a tányéron a közepére, tökmagot pirítok, rászórok egy kis marokkal, de nem mondok le a néhány csepp tökmagolajról sem, mert fantasztikus az íze és nagyon egészséges.