A rebarbara, ez a fanyar és édeskés zöldség nem mindennapos hozzávalója a hazai süteményeknek.
Ennek az érdekes növénynek nem a gyümölcsét, nem is a gyökerét, hanem csábítóan rózsaszínű levélnyelét fogyasztjuk - lekvárt, pitét is készítenek belőle, de meghámozva akár nyersen is le lehet rágcsálni.
A levelével érdemes vigyázni, mert felhalmozódhat benne a mérgező oxálsav. Idehaza kevésbé népszerű ez a csemege, de az angolszász országokban imádják, sőt, sok helyen - de leginkább az angliai Yorkshire-ben - egy speciális, sok munkát igénylő technikával termesztik.
Az úgynevezett "forced rhubarb" termesztése során egy darabig a növény a szabad ég alatt növekszik, majd beviszik egy napfénytől elzárt helyiségbe, ahol olyan sebességgel kezd el nőni, hogy pattogó, furcsa hangokat is lehet hallani, ha a közelében vagyunk.
A "forced" vagyis "kényszerített" rebarbara feltehetően onnan kapta a nevét, hogy a fénytelenség gyors növekedésre ösztönzi növényt, ami így a természetes ritmusánál jóval rövidebb idő alatt jóval nagyobbra nő.
Hallgassuk meg a növekedésre kényszerített rebarbara furcsa hangját!
Ne feledjétek, március közepétől egészen nyár közepéig tart a rebarbaraszezon, keressétek a jobb zöldségeseknél ezt a különlegességet! Kárai Dávid receptjét is kipróbálhatod, ha kedvet kaptál megkóstolni a zöldséget.
Epres-pisztáciakrémes pite
Na ez aztán tényleg olyan pite, mintha egy menő cukrászatból hozattuk volna. Mondjuk a munka is elég sok vele, de ha tudunk rá áldozni, akkor feltétlenül csináljuk meg, mert eszméletlen ...
