A hagyományos népi konyha koronázatlan királynőjének is eljött a szezonja – éljen a tél, a mínuszok, a disznóvágás, és az ilyenkor beszerezhető sertésháj. Készítsük el együtt a hájas tésztát!

Nemcsak a konyhát messziről kerülőkre, hanem a gyakorló háziasszonyokra is igaz lehet, hogy egyes ételekre egyszerűen csak legyintenek: imádom, de inkább hozzá sem kezdek! A hájas tészta tipikusan ilyen darab – imádjuk, de csak is akkor, ha valaki elénk teszi.

Hájas történet

A hájas tészta egyáltalán nem olyan régi darab, mint ahogy azt mi képzeljük. A XIX. század előtt ritkán készítettek a sertés ezen részéből süteményt – sokkal gyakoribb volt, hogy kocsikenőcsként, vagy mécsesként végezte. Előfordult, hogy Balázs nap alkalmából megkapta a helyi tanító a többi ételadománnyal együtt ( pedagóguslét már akkor sem volt egyszerű). A legszegényebbek kisütötték zsírnak, vagy pirított kenyérre kenték, és vacsorára rágcsálták.

A hájas süti receptjét itt találod >>

{ GALÉRIA = title:H%C3%A1jas%20t%C3%A9szta%20k%C3%A9sz%C3%ADt%C3%A9se%20l%C3%A9p%C3%A9sr%C5%91l%20l%C3%A9psre, 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10 }

Megmentő mangalica

A XIX. században egyre népszerűbb lett az új sertésfajta, a krémesen kenhető hájjal megáldott mangalica. Az addigra fellendülő paraszti és polgári háztartásokban pedig elterjedt a háj „legédesebb” felhasználása. Mivel csak télen, disznótor idején lehetett beszerezni, ezért a a november végétől farsang végéig tartó szezon egyik nagy kedvence. Főleg a nyáron eltett, savanykás szilva vagy sárgabarack lekvárral töltötték, hogy a zsíros tésztával megterhelt gyomornak megkönnyítsék az emésztést.

Ha ti is kedvet kaptatok ehhez a pillekönnyű, „repülős”, porcukros, lekvárral töltött sütihez,akkor idén hagyjátok aNagyit, a nagynénit,és a kedves szomszédot!

Szerezzétekbe ti ahájategy megbízható hentestől, vagy egy jóbaráttól,zárkózzatok be a konyhába délutánra, éskészítsétek el velünk! Ünnepélyesen megígérjük:könnyebb lesz, mint amilyennek valaha képzeltétek!

A rovat korábbi cikkeit itt találjátok >>