A paella tradicionálisan spanyol étel, azon belül is Valencia tartomány vívmányaként kezelendő, bár mára számos típusa és elkészítési módja ismert lett. Különösen nyáron kultiválom ezt az ételt – gyors ebédnek, de barátoknak tartott vacsorára sem kell jobb, ráadásul elképesztően gazdag íze van!
A forró hónapokban különösen nagy gonddal keresek a sebtiben összedobható, mégis különleges fogások után – mert azért enni jó, de nincs kedvem órákat állni a sütő mellett, éppen elég, hogy a befőzéssel fél napokat töltök. Van pár olyan recept, amit viszont bármikor előkapok, mert enni azért mégiscsak nagyon jó: ilyen a paella is, s bár nem különösebben rajongok a rizses egytálételekért, erre sosem szoktam panaszkodni. Hagyományos tenger gyümölcseiből, nyúlból készítették régebben, mára már a csirkével összesütött változata a legnépszerűbb. Nem kell megijedni attól, hogy sáfrány szükséges hozzá!
A fűszerboltokban már kis adagot is lehet venni belőle, ami tényleg párszázas tétel és még így is több alkalomra elegendő mennyiség. Az a legjobb, ha van egy hatalmas, kétfülű serpenyő otthon: ez a legalkalmasabb az egyenletes hőelosztásra, a rizs akkor lesz a legjobb, ha főzés során nem mozgatjuk meg, hanem hagyjuk szépen, nyugodtan átfőni. A lelke azért nagyban múlik a használt olívaolajon, ha tehetjük, keressünk kifejezetten erre szakosodott kereskedőt és vásároljunk tőle valódi olajat. Halat vagy csirkét ajánlok hozzá, különösen most, nyáron: a hagyományos valenciai változat ezen kívül elbírja még a kacsát, de főzik csigával is, babféléket, articsókát is használnak hozzá autentikusan.
Jöhet bele egy kis paprika, paradicsom is, ezeket elég éppen hogy átmelegíteni, még szinte nyersen hagyjuk benne az ételben. Fokhagyma és friss rozmaring passzolnak hozzá. Az eredeti valenciai paella tengeri herkentyűkkel készül, de mára annyira elterjedt egész Spanyolországban, hogy szinte mindenkinek van egy tuti, bevált receptje rá – nincsenek megkötések, a sok-sok frissen facsart citromlé viszont kötelező a végére!