Az evés, az ízek szeretetét, az étkezés fontosságát, a körülült asztal meghitt hangulatát átadni az egyik legszebb „feladatunk” nekünk, édesanyáknak. Egy-két rázósabb pillanatot leszámítva nem is olyan nehéz, hisz nem kell mást tennünk, mint hiteles példát mutatnunk. Ha a gyermekünk egészen aprócska korától azt látja, hogy az asztalnál ülni csuda jó, mert mindig kap valami finom falatot, megismer egy-egy újabb ízt, derűsen-ráérősen beszélgetünk, egyszóval kellemes, meleg a légkör, nem kínként fogja megélni az asztalnál töltött perceket, hanem várja, mikor ül le a család újra, együtt étkezni.Persze vannak alap/aranyszabályok, amiket nem árt, ha az első kanál ételtől kezdve következetesen betartunk: az étel nem játék, vagyis dobálni, tépkedni, maszatolni stb., játszani vele nemszabad!

Az asztalnál étkezés alatt nincs játék, tv-, mesenézés! A kedvenc maci maximum az asztalon ülhet (karnyújtásnál messzebb) és onnan nézheti, milyen szépen eszik a kis gazdája.

Sose kényszerítsük őket: fogadjuk el, ha valami nem ízlik nekik! Nem kell örökre lemondani az adott ételről, ízről, pár hét/hónap múlva újra próbálkozhatunk, könnyen előfordulhat, hogy akkor már nagy sikert arat.

Olykor adódnak rosszalkodásból eredő, mégis komikus szituációk az asztalnál ülve, próbáljuk megállni, és ne nevessünk rajtuk, hanem ekkor is igenis tiltsuk, amit nem szabad.

Ne engedjük nekik, hogy étkezések között csipegessenek, különben nem csoda, ha csak ímmel-ámmal eszik az ebédet. (A napi ötszöri étkezés betartásának fontossága: reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora!)

A legszerencsésebb, ha szomjoltóként, folyadékpótlóként vizet adunk nekik.

Evés befejeztével köszönjék meg a reggelit/ebédet/vacsorát.

Minél színesebb egy étel, annál valószínűbb, hogy elnyeri a tetszésüket.

Ha már olyan életkorban vannak, bevonhatjuk őket az ételkészítésnek egy-egy fázisába (pl. csipetkeszaggatás, borsófejtés, meggymagozás, tésztanyújtás-szaggatás, lisztszitálás), ilyenkor a végeredmény biztos siker.

Néha vigyük el őket magunkkal a piacra, hatalmas élmény nekik, és segíthetnek a gyümölcsök-zöldségek közötti válogatásban is, így játszva tanulják-ismerik meg a friss, szezonális alapanyagokat, és alig várják, hogy otthon kóstolgathassanak a zsákmányból.

Lapozgathatunk velük képes szakácskönyveket, receptes füzeteket, és olykor kiválaszthatják, melyik ételt szeretnék másnap az asztalon.