Így készül a görögök isteni spenótpitéje...elő a rétestésztával!

A görög konyháról elsőre a narancs, az olajbogyó, a muszaka vagy a tzatziki jut eszébe legtöbbünknek. Azonban, ha ellátogatunk valamelyik görög nagyvárosba, lesz egy alapanyag, ami lépten-nyomon felbukkan: ez a rétestészta.

A rétestészta egy hártyavékony, kelesztés nélküli tésztaféle, elnevezése görögül levelet (phyllo), törökül vékonyat (yufka) jelent. Édes és sós süteményekhez és pitékhez egyaránt gyakran használják a közel-keleti és balkáni konyhák, gondoljunk csak a baklavára, a burekre vagy a gibanicára. Használata a bizánci birodalomig nyúlik vissza, de feltehetően már sokkal régebb óta gyúr rétestésztát az emberiség. Magyarországra nem meglepő módon a törökök hozták be, a török szultán udvarában már a 14-15. században baklavával kényeztették az előkelőségeket.

A legtöbb görög rétestésztás recepthez igazán nincs szükség sok mindenre

Az eredeti rétestésztához csak víz, liszt és kevés zsiradék kell, de házilag készítve sokszor adnak hozzá kevés ecetet, hogy jól kezelhető és ruganyos legyen a tészta. Görögországban kétféle vékonyságú tészta kapható a boltokban, és mivel igen macerás az elkészítése, a legtöbben boltit használnak. A készen vett tészta azonban tényleg nagyon vékony, így vigyázni kell, hogy ne száradjon ki, ekkor ugyanis törékennyé válik. Ezt elkerülendő gyorsan kell dolgozni vele, a legtöbb ételben a tésztát rétegezve, a rétegeket pedig egyenként, zsiradékkal alaposan lekenve használják. A zsiradék a görög konyhában többnyire jó minőségű olívaolaj, de édességeknél gyakran használnak olvasztott vajat is.

A mai görög konyha az egykori ógörög és bizánci gasztronómiák utódja, ami azonban a sok évszázadnyi háborúskodás és egymás mellett élés során rengeteget vett át a közel-keleti (elsősorban török) és olasz konyháktól. A rétestészta használata sokban hasonlít a leveles tésztához, hasonló módon és hasonló ételek készülnek belőle.

Azonban a rétestésztában nincs vaj, így sokkal kisebb a zsírtartalma, ráadásul vegán és mentes receptekhez is jól használható.

Édességekhez rendkívül széleskörűen használják (erre egy következő cikkben térünk ki), de sósan elkészítve is szinte bármi kerülhet bele, ami a görög konyhában előfordul.

A spanakopita pontos receptjéért katt IDE

Leggyakrabban pitét sütnek, esetleg három- vagy négyszögletű péksüteményeket formáznak belőle. Ezek tölteléke lehet zöldséges, húsos, sajtos, vagy ezeknek bármilyen kombinációja.

  • A tiropita sajtos töltelékkel készül,
  • a kreatopita tölteléke fűszeres darált hús,
  • a kotopitába csirkehús kerül,
  • a hortopita mindenféle párolt zöldekkel és zöldfűszerekkel töltött,
  • a spanakopitába pedig spenót, feta és póréhagyma dukál.

Természetesen egyik elkészítése se szentírás, a spanakopitát is többféleképpen szokás készíteni, de a spenót-feta-póré hármasa a legelterjedtebb. Böjt alatt kimondottan népszerű étel, ilyenkor azonban a legtöbb háztartásban tejtermék nélkül készítik. A hortopita kvázi ennek a szegényesebb, vidéken készített verziója volt, amibe a háziasszonyok mindenféle kerti zöldet belefőztek.

Sós piték esetében a legtöbbször ugyanis érdemes előfőzni a tölteléket.

Ennek egyik oka, hogy a tészta sokkal hamarabb megpirul, mint ahogy a töltelék elkészül, a másik pedig, hogy a töltelék így nem áztatja el a tésztát. A spanakopita esetében különösen fontos lépés ez, hiszen a spenót rengeteg vizet veszít főzés során. Éppen ezért első ránézésre rengetegnek tűnik a pitébe kerülő póréhagyma és spenót mennyisége, az előfőzés során azonban alaposan össze fog esni. Úgyhogy alaposan főzünk el belőle minden nedvességet, ne kíméljük, ne sajnáljuk! A fetát úgyis csak főzés után morzsoljuk bele, így az megadja a szükséges nedvességet neki.

Szaftos töltelék, a tetején ropogós tésztával - EZ a spanakopita!

A sütést a a töltelékkel kell kezdeni, a tésztát pedig csak rétegezés előtt vegyük elő, hogy ne legyen alkalma megszáradni. Ha pitének készítjük el, felezzük meg az adagot, fele az aljára megy, fele a tetejére.

A kenéshez olívaolajat használjunk, egy deci alá pedig ne merészeljünk menni!

Sok-sok olajjal kenjünk meg minden réteget, méghozzá úgy, hogy a légbuborékokat véletlenül se nyomjuk ki a rétegek közt, ezektől lesz ugyanis jó ropogós. A pite tetején az utolsó réteget olaj helyett vízzel spricceljük meg kicsit, így csodásan ropogós lesz. Fontos, hogy a sütésre kész pitét még ekkor vágjuk szeletekre, sütés után ugyanis csak törne és csúszkálna a sok megsült réteg.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!

Forrásaink voltak: 1 , 2 , 3


Még több gasztroérdekesség itt:

Címlapról ajánljuk

További cikkek