A réges-régi Trombitás kert helyén a pizzériát is felváltotta valami más. Giulia néven költözött be ide a város legújabb olasz gasztropontja, ami most még lazítós kertként aposztrofálható, de ősztől összeáll majd az egész történet. A koncepció üdvözlendő, Giulia konyhája pedig klassz és szerethető.
Nem Sophia és nem is a mamma
Amikor egy keresztnéven fut egy vendéglátóhely, akkor szokás megszemélyesíteni azt. Amennyiben olasz tematikáról van szó, akkor pedig illik elképzelni az összes felerősített sztereotípiát. Egy olasz női névhez talán két személyleírás tartozhatna, ha étteremről van szó: egy hedonista Sophia Loren típusú hölgy, aki nem törődik a pasta szénhidráttartalmával, akkor is gyönyörű, ha minden nap spagettit vacsorázik. A másik személy egy mamma vagy nonna lenne, aki lisztes kötényben gyúrja a tésztákat a tucatnyi unokájának.
A fontos budai csomóponton található Giuliára viszont egyik személyleírás sem illene. Mindjárt mondjuk is, hogy miért nem.
Pasta club, rengeteg tapasztalattal
Egy ideje érett már egy úgynevezett pasta club megvalósítása azoktól a srácoktól, akiknek megannyi koncepciót, kollaborációt és vendéglátóhelyet köszönhetünk. Csókay Gergely vagy Boros Dániel neve ismerős a szakmában, projektjeik között tudhatják a teljesség igénye nélkül a Zsiráfokat, a Mazel Tovot, a Botellón Teraszt, a Citymatiné sorozatot is. Értik és érzik az újhullámot, jó stílusérzékkel szokták megragadni az éppen aktuális trendeket. Most is egy ilyen sztoriról van szó.
Barátjuk, Galeotti Álmos történetei, szakmai háttere és a közös olasz vacsorák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy most éppen egy olasz gasztronómiát és hangulatot felvonultató helyen ülünk. Álmos és felesége a híres senigalliai Uliassi nevű három Michelin-csillagos étteremben dolgoztak több évet. Ennél fantasztikusabb műhelyt el sem lehetne képzelni. Az Uliassi csapatának egy része egyébként múlt év végén Budapesten járt, hogy a Konyhakör utolsó publikus vacsoráján megmutassák ízeik és hitvallásuk legjavát. Átütő, elképesztő este volt, a gasztronómia egy más dimenziója. Ekkor velük tartott Giuseppe Merlino is, aki ma már executive séfként vesz részt a Giulia életében.
Tapasztalata több mint biztosíték a minőségre, hiszen esetében nem arról van szó, ami sűrűn előfordul a magyar gasztroszíntéren, hogy egy messziről jött ember azt mond, amit akar. Merlino egy világklasszis, háromcsillagos étteremben dolgozik 10 éve, gasztrokultúrája több mint kifinomult. Konyhafőnöknek Kardos Dánielt kérték fel. Ő Pesti István mellett is edződött, tehetséges fiatal szakember.
Az olasz újhullám Budapesten
Giulia étlapja rövid, tömör és lényegre tör. Antipastik, primik (ez két tésztaétel), secondik (két húsétel és egy vegetáriánus fogás), záró édességek.
Első pillantásra kiderül, hogy a trattoriákból megszokott tételek hiányoznak, valami sokkal frissebb terepre keveredtünk. Pontosan oda, ami jelenleg is történik éppen az olasz csizma legtöbb régiójában. Hogy az elhivatott és már tapasztalt fiatalok újítanak, ráncfelvarrnak, de nem őrülnek meg a nagy reformokban, csak apró változtatásokat végeznek, modernizálnak, még jobb alapanyagokkal dolgoznak. Ez persze arrafelé nem olyan nehéz. Tehát megtisztelve országuk gasztronómiáját, kicsit korszerűsítenek.
Minden tészta a házban készül, a focacciától a pici tésztáig és ezt a jó szokásukat meg is tartják majd arra az időszakra, amikor a kerten felül beizzítják a Giulia belső tereit, a pasta clubot. Ahogy átsejlett a szavaikból, odabent a laza loungehangulat helyett a klasszikusabb éttermi élményt helyezik majd előtérbe, de erre őszig várnunk kell.
Ez a stracciatella nem az a stracciatella
Vissza a jelenbe, az asztalra, ahova már megérkeztek az előételek: stracciatellával, mortadellával, pisztáciával megpakolt rozmaringos focaccia például. Kétkezes darab, az ismertebb ízkombó emelkedik magasabb szintre a krémes-savanykás sajttal, ami pontosan olyan, mintha a burratának csak a belső, folyósabb részét ennénk. A stracciatellának ugyanis nincs más konzisztenciájú külső rétege. Még egy fogásnál megjelenik, csak éppen füstös formában, tetejére pedig peperonata, vagyis kápiából készülő olasz „szegénylecsó” kerül, pár levél bazsalikommal egyetemben. Ez egy valódi kánikulaétel, hűs és imádnivaló. Pláne egy pohár habzóval.
Megkóstoltuk a ház panzanelláját, ami egy toszkán kenyérsaláta. Paradicsommal, uborkával, hagymával, szikkadt kenyérdarabokkal, olívaolajjal. A polipsalátát sok-sok petrezselyemmel, aiolival és krumplikockákkal tették igazán laktatóvá. Jó ez az ötlet, hogy nem csak a tengeri herkentyű fekszik a tányéron, mondjuk ecetes vagy carpaccio formában. Az endíviával és radicchióval készülő salátatányérba a krémesen fokhagymás salsa mellé óriási mazsolák is járnak. Ahogy a kesernyés, az édes és a sós találkozik, az tényleg üdítő. Ha úgyis ezen az ízhalmozáson vagyunk, akkor szívesen ajánljuk elé, mellé, utána a csapolt Paloma koktélt, a maga édes grapefruitosságával. Csapon Americano koktélt is találunk.
Szicília kedves tésztáját „carrettiera” módra készítik, de a szokásos spaghetti helyett „pici” tésztával válik teljessé. Ennek szuper a harapása, jól veszi fel a szószt is. Omlós és a chimichurritól pláne izgalmas a bárányhúsos nyárs, ami a nyári grillek királya is lehetne. Teljesen klasszikus, minden csavartól mentes a padlizsán parmigiana, ami ugye egy rakott-sült padlizsánétel, amit több régió is magának vall és Amerikában igazi őrület van körülötte. Comfort food, de nagyon tisztességesen elkészítve.
Felkerült az étlapra a jókora rántott sertésborda is, ropogós pankóban. Ez nem a legolaszabb választás, de gondolnak a komfortételek legnagyobb követőire is. Ráadásul ez a borda minden ízében szuper, a panzanella jól megy hozzá.
Zárásképp kétféle semifreddo (a francia parfé szinte habos, könnyű olasz rokona), egy sóskaramellás-törökmogyorós és egy erdei gyümölcsös kerül az asztalra egy cannolo társaságában. Giulia cannolójának tésztája olyan légies, mintha egy csörögefánk volna, finoman keretezi a ricottakrémet.
Ülünk a csíkos párnákon, a csíkos fal előtt, a csíkos napellenző alatt, megszólal a Spagna és a Call me, van még egy korty Palománk is. Jó lenne most a ‘80-as évek nyarát élni, valahol Riminiben, bronzbarnára sülve.
Giulia
1024 Budapest, Retek utca 12.
Fotók: Forgács Zsuzsi
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Fedezz fel további ízes és izgalmas helyeket is:
