A lakhelyén nagyjából mindenki képben van, hogy hol jó a konyha, és hol fogad szíves vendéglátás, utazáskor azonban nem is olyan nehéz arányt téveszteni. Ki ne ismerné az érzést, amikor a mászkálásba belefeledkezve pontosan tudjuk, hogy nem a főtéri turistacsalogatót érdemes választanunk, de az éhség persze nagy úr, és szívesen beülnénk már valahova.
Ha nincsen tuti tippünk a helyiektől, kénytelenek leszünk a józan belátásunkra hagyatkozni a választásban. Legyen az echte bajor söröző, kockás abroszos trattoria a macskakövön, kicsempézett tapasbár vagy kék-fehér, meszelt falú taverna, épp úgy járhatunk autentikus vendéglátóhelyen, mint ezek utánzataiban. 9 jel, ami figyelmeztethet, hogy turistacsapdába tévedtünk a vakációnkon.
Ó, ió, ció, lokáció
Elöljáróban szögezzük le, hogy a város bazilikája, főtere vagy más turistaattrakció szomszédságában is találhatóak remek helyek, Budapesten is akad több jeles példa erre.
Mégis legyünk óvatosak, bármely város „Váci utcájában” járjunk is, hiszen a fő csapásvonalak nem csak a turistákat vonzzák, hanem az őket lehúzni vágyó nyerészkedő vállalkozókat is.
Beszédes nyitvatartás
Képbe kell kerülnünk, hogy az adott városban, tengerparti vagy hegyi üdülőben mik a helyi szokások. Sok autentikus helyen délután többórás szünetet tartanak, ami alatt zárva van a hely, és kizárólag a túlárazott, vacak konyhák tartanak nyitva a holtidőszakban. Érdekes példa erre Spanyolország legtöbb része, ahol éppen délben nem kínálnak ebédet a valódi vendéglátók, ugyanis fél 3-tól 4-ig tart az ebédidő. Tájékozódjunk erről is.
Álnépies jelmezek, szendvicsember és hosztesz
Nyaraláskor jobb esetben mindenki egy kicsit nyitottabb és jobb fej, de ne hagyjuk a derűnket kihasználni. Ha a helyi folklórba öltöztetett diákok, karikás ostort csattogtató betyárok, mókás plüssállat-jelmezbe bújt felnőttek próbálnak invitálni egy helyre, legyünk résen, hogy nem a helyi Anyukám Mondtában járunk, ezért van szükség a nem túl ízléses show-elemekre.
Fröccsöntött szakács a bejáratban, ökrös szekér és meccsnézős lapos tévé és más népi-urbánus ellentétek
Nem kell ahhoz különösebben dizájnérzékenynek lenni, hogy kiszúrjuk a disszonanciákat.
Magára adó éttermes nem csalogat giccsel, nagyhasú, szakácssapkás séf figurával a bejáratban, és nem keveri a kelta ősök tárgykultúráját flippergéppel. Hagyatkozzunk csak a józan ízlésünkre és belátásunkra.
Unott pincérek, nulla szemkontaktus
A személyzet is felér egy cégérrel. Az életunt felszolgálók, robotikus mozdulatok egyértelműen jelzik, hogy futószalagon történik a vendéglátás. Ha kifejezetten lapos oldalpillantásokat észlelünk, joggal gyanakodhatunk arra, hogy nem a korrektség vezérli a vendéglátókat. Minél délebbre járunk, annál jobb jel, ha a tulajdonos a saját kis családi vendéglőjükbe próbál széles mozdulatokkal betessékelni, akár egy ingyenes grappa kíséretében.
Árulkodó étlapok
A turistacsapdák aranykorában persze árak sem voltak kiírva, vagy éppen a feltüntetett italárak centiliterben voltak megadva, de ezen a korszakon talán már túlvagyunk. Azok a bizonyos műanyagborítással laminált, lapozgatós étlapok, amiken ételfotók és három-négy nyelvű feliratok segítik az eligazodást, mind a mai napig arra hívják fel a figyelmet, hogy ócska étteremben járunk. Keressük a fali táblára felírt vagy rövid étlapokat a hosszasan lapozgatható menük helyett.
Hamburger, pizza, kóla
Ha egy csodálatos vidék nagyforgalmú pontján nem a helyi nevezetességeket kínálják, hanem – jobbára mélyfagyasztottból kisütött – amerikai, nemzetközi comfort foodokat, eszünkbe se jusson beülni. Nem azt tanácsoljuk, hogy hagyjuk ki egy világvárosban a legjobb burgerezőket vagy nápolyi pizzásokat, csak keressük a tiszta forrásokat.
Helyi arcok az asztaloknál
Minél több a helyi szó, a helyi figura, annál biztosabb, hogy jó helyen járunk. Ilyen egyszerű ez. Nincs az a szicíliai vagy katalán lakos, aki a turistákat kizsebelő helyeken étkezne maga is.
Bízzunk az ítélőképességünkben, még ha nem is tudjuk megkülönböztetni a nápolyi vagy tiroli dialektust, fel fogjuk ismerni a turistahelyeket és az igaziakat.
Járjunk nyitott szemmel
Végül egy örök igazság. Nem biztatunk senki az illetlen leselkedésre, de ha étteremkeresés közben vetünk egy pillantást a felszolgált tányérokra – például a teraszokon –, azért még nem visz el a helyi polícia. A sápatag mirelitkrumpli, a gyászos saláták és sültek vagy a nagyipari fagylaltok több méterről is könnyen felismerhetők.
Ne legyünk azonban a végletekig bizalmatlanok sem. Egy-egy jelenség önmagában még nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem tisztességes vendéglátóhoz tértünk be. A többnyelvű étlapok vagy a széles nyitvatartási idő is lehet egyszerűen csak a nagy forgalomhoz való igazodás eredménye. Na és ha nem is teljesen megbízható tájékozódási pont , de ha egy közösségi értékelő oldalon a megadható 5 pontból 1, 2, 3 pontot teljesít egy vendéglátóhely, érdemes megnézni az eredményeit más értékelő platformokon is, vagy egyszerűen csak tovább sétálni.
Kellemes felfedezést kívánunk!
Szerző: Pásztor Rozina
Ezek a friss hírek is érdekelhetnek:
