A Hadik Kávéház a "lágymányosi pampák" (ahogy Kosztolányiék nevezték előszeretettel a városrészt) egyik legendás kávéháza volt. Ide járt a 20-as években Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és feleségeik, akik mind a környéken laktak (nevüket ma terek, utcák őrzik), de gyakran megfordult itt Móricz Zsigmond is (aki egyik írásában egy József Attilával a Hadikban esett találkozását is megörökíti), a fiatal Déry Tibor, írók, szerkesztők, értelmiségiek, a kor ünnepelt bohémjei szintén itt vertek tanyát.

Bár a kávéjáról az a hír járta, hogy eléggé rossz volt, a hely így is legendássá vált, elsősorban azoknak köszönhetően, akik idejártak. A háború és a XX. század történelmi viharai ugyan időlegesen elmosták a nagyszerű kávézót, de 2010 óta újra régi fényében és szellemiségében áll vendégei rendelkezésére - polgári kávéházi modorával irodalmi estek, beszélgetések, zenei produkciók és kiállítások állandó otthona.

A szalonban szervezett irodalmi estek szervezője és háziasszonya, Juhász Anna az elmúlt évek során fantasztikus, figyelmes törzsközönséget nevelt ki. A budai kulturális rendezvénysorozat középpontjába azonban most először került a gasztronómia, ahol étkek, italok, nagyevők, borisszák, kocsmák, piacok elevenedtek meg. Az időzítés persze így is tökéletesen pontos volt, hiszen a magyar gasztroforradalom épp napjainkban teljesedik ki.

De mi ez a nagy magyar gasztrobumm?

Az est egyik fontos meghívott beszélgetőpartnere, Mautner Zsófi szakács, a Chili&Vanilia blog alapító szerzője szerint (aki egyébként sokkal jobban kedveli a „főzőnő” definíciót magára nézve, mintsem a gasztroblogger címkét) a Magyarországon is végigsöprő gasztroőrület nem kifejezetten hazai jelenség, hiszen szerte a világban óriási népszerűségnek örvend az otthoni főzés, a jó minőségű alapanyagokkal történő ételkészítés és az étterembe járás, ami mindenki számára hozzáférhető hedinozmusként egy szinte észrevétlen generációváltásnak köszönhető.

A NOSALTY lapigazgatója és az ízHUSZÁR-blog alapító gasztrobloggere, Kárai Dávid a „gasztroforradalom gyermekeként” az internet elterjedésével és napi használatával hozta párhuzamba a főzés és az ételek receptjei iránti érdeklődést, hiszen ma már szinte bármilyen közösségi oldalon megoszthatjuk az elkészített ételeink fotóját, recepteket és hasznos információkat cserélhetünk, amik mind újabb és újabb élményeket és sikert adnak az otthoni főzéshez minden korosztálynak.

És hogy volt ez régen?

A Pomo d'oro étterem tulajdonosa, Gianni Annoni (aki főzőiskolát vezet az Olasz Kulturális Intézetben, és a Gianni-val a konyhában címmel szakácskönyv szerzője) a magyar és az olasz gasztrokultúra összehasonlításával kiragadta, hogy Magyarországnak is épp olyan fantasztikus gasztronómiai öröksége van, mint az olaszoknak, mégis arra lenne a legnagyobb szükségünk - ha az autentikus magyar ételeket akarjuk tálcán kínálni a világnak - , hogy világszínvonalon tudjuk tálalni ezeket a hungarikumnak számító ételeinket. Ebben ugyan Budapest már az élen jár, de fontos lenne, hogy ez ugyanígy a vidéki éttermekre is érvényes legyen, hogy érdemes legyen akár külföldről, akár a fővárosból is kiruccanni egy magyaros gasztrotúrára.

Ugron Zsolna az Úrilányok Erdélyben című könyvével vált ismertté – az önéletrajzi ihletésű, szellemes, anekdotákkal és receptekkel fűszerezett regény az elmúlt évek egyik bestsellere volt. Később a fiatal írónő főzőműsorban is népszerűsítette az erdélyi konyha alapjain nyugvó, de a 21. század igényeihez igazított receptjeit, később pedig írott könyv formájában is az olvasók elé tárta kedvenc ételeit. SzerinteErdélyben az a meghatározó, hogy ott az évszázadok óta együtt élő népek konyhája hatott egymásra.A legszomorúbb számára mégis az, hogy ma az erdélyi konyha a miccset, a vinetét, a csorbát és a puliszkát jelenti, azért az erdélyi konyha ennél jóval összetettebb. Zsolna szerint az ételeksokfélesége, mennyisége, különbözősége is lenyűgöző, de a rendszer, a rendtartás maga. Hogy az ételnek helye, rendje, feladata, jelentése, szimbólumrendszere van.

Az irodalmi étvágygerjesztő est megkésett, de még időben érkező vendégeLakatos Márk volt, akistylist, jelmeztervező, de főz is. Ráadásul Mautner Zsófi szerint elég jól. Márk gyermekkori családi emlékeiben élénken élnek azok a pillanatok, amikor a nagyszülei által vezetett pecsenyéző körül töltötte nyarait, ahol nem ritkán egy szál sült kolbász volt a legkedvesebb játszótársa. Így hát nem csoda, hogy a felmenői által magába szívott gasztronómiai tehetséget az általa életre hívott Lakatos Műhely pop-up-éttermeiben is kamatoztatja, ahol barátaival kizárólag stílusos ételeket hegesztenek.

És mit főztek, ettek-ittak kedvenc költőink és íróink?

A magyar irodalom és a magyar konyhaművészet mindig is igen közel állt egymáshoz, íróink kedvelték a különleges ételeket és persze italokat, és akadtak írástudók, például a nagyétkű Mikszáth Kálmán és Szabó Dezső vagy az ínyenc Jókai Mór és Krúdy Gyula, akik valóságos művészei voltak az étkezőasztal mellett kibontakozó kultúrának. A nagy romantikus mesélőnk, Jókai Mór szerette a hazai ízeket, de a francia különlegességeket sem vetette meg. A Jókai bableves is róla kapta a nevét - különösen kedvelte ezt a tartalmas bablevest, amelyet kedvenc nyaralóhelyén, Balatonfüreden rendkívül ízletesen főztek a helybéli vendéglősök. Krúdy Gyula nemcsak a XX. század egyik legismertebb írója volt, hanem az egyik legínyencebb is. Közismert, hogy a Szindbád írója külön figyelmet szentelt az élvezeteknek, így az ételnek és az italnak is, és utánozhatatlan hangulatot varázsolt a különböző fogások köré. A rácponty, marha- és körömpörkölt mellett a tányérhúsok (főtt marhahús) nagy kedvelője volt.

Ez is érdekelhet!

Három magyar író felesége, akik megváltoztatták a magyar gasztronómiát!