A friss paradicsomnak több a leve

A legtöbb itt felsorolt szempont tulajdonképpen a friss paradicsom pozitív tulajdonsága, ami miatt igazából nem panaszkodhatunk. De főzésnél mégis érdemes lehet ezekre figyelni, például a nedvességtartalomra. Ugyanis a lédúsabb, friss paradicsomot tovább kell majd főni ahhoz, hogy besűrűsödjön a belőle készített szósz, mártás, ragu – több időt igényel a tűzhelyen, mint a konzerv tartalma.

Drasztikusabban változhat az íze

Szintén a friss alapanyagok „szépségének” mondható, bár néha bosszantó is tud lenni a tény, hogy nem fogunk minden vásárlás alkalmával ugyanolyan terményt kapni. Bizony, még a piacon sem! Lesznek érettebb, édesebb darabok és keményebb, savanykásabb egyedek is. Erre a fűszerezés során lesz érdemes figyelni – kóstoljunk, majd igazítsunk, ne hagyatkozzunk vakon a recept (vagy a megszokás) által diktált mennyiségekre.

Kezdeni kell valamit a héjával

Tekintve, hogy a konzerv, a sűrítmény és a passzírozott paradicsom mind kényelmi termék, használatukkor nem kell bajlódnunk a hámozással vagy a héjak eltávolításával. Nem úgy a friss alapanyagnál: egyes nyári daraboknak amúgy is vastagabb a héja, ami ráadásul nehezen fő szét, így egyes ételeknél (ahol zavaró a szálak jelenléte), érdemes megejteni egy alapos passzírozást.

A magok is jobban érezhetők

A héjjal ellentétben a magok belekerülnek a konzervparadicsomba is (a többi termékbe mondjuk nem), jelenlétük mégsem annyira érezhető, mint a friss gyümölcs esetében. Ilyenkor ugyanis még egységesebb a magokat bevonó zselés réteg, ami csak hosszabb hőkezelés, főzés során tűnik el. A magokat szintén passzírozással vagy egy gyors turmixolással tüntethetjük el.