Túlzás nélkül állíthatom, hogy már évek óta készülök arra, hogy megsüssem az első adag saját bagelem. A küldetés még abból az időből datálódik, amikor a New York Bagel nem csak egy megfakult emlék volt csupán, hanem még javában működött. Azóta időről időre belefutok egy-egy receptbe, de általában inkább másra bízom az elkészítését, és az aktuális hírekre hagyatkozva az épp kiemelkedően jó bagel ígéretével kecsegtető pékség felé veszem az irányt. Most azonban, talán az Atelierben tett látogatás ihletésére, elkészítettem a sajátomat. Én most inkább egy édes változatot választottam, aszalt vörösáfonyával és fahéjjal. Reggelire, egy kicsit megpirítva, vajjal megkenve, mennyei!
Mi is az a bagel?
Az eredetileg lengyel származású bagel egy kör alakú péksütemény, a közepén lyukkal, amit hagyományosan kézzel formáznak, először megfőznek, majd pedig megsütnek. Az eredmény egy sűrű, tömött tésztás belső, és aranybarna ropogós külső. A sima bagel tetejét sokszor megszórják mákkal, pirított hagymával, szezámmaggal vagy valamilyen egyéb magfélével. Nagy népszerűségnek örvend az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban is. Általában Philadelphia típusú krémsajttal megkenve és különböző feltétekkel kiegészítve fogyasztják. Az egyik legnépszerűbb változat a krémsajtos és füstölt lazacos kombináció.
Talán azért is húztam ilyen sokáig, mert bagelt készíteni elég pepecselős dolog. Sajnos a sütéshez régen még annyi türelmem sem volt, mint most. A nagymamámat például az őrületbe kergettem azzal, hogy ötpercenként kérdeztem kész van-e már a sütemény, amit épp készített, és amennyiben nem volt a válasz, nekem muszáj volt tudnom, hogy pontosan mikor lesz kész. Ebből adódóan sajnos az első, még gyerekkori sütéseim alkalmával sem bővelkedtem a türelemben. Idővel ez persze azért megváltozott, de néha még ma is eltántorít egy-egy recept elkészítésétől, ha hosszú pihentetési vagy hűtési idővel találkozom.
Egyébként tapasztalataim szerint sokan hajlamosak beleesni abba a hibába, főleg még az első komolyabb konyhai szárnypróbálgatások idején, hogyha egy recept elsőre bonyolultnak tűnik, akkor azt inkább ki sem próbálják, keresnek egy egyszerűbb, egy gyorsabb változatot. Pedig érdemes próbálkozni, mert legtöbbször a végén már csak mosolygunk azon, hogy egy-egy bonyolultan leírt lépés a valóságban mennyire egyszerűnek bizonyult. Az sem baj, ha elsőre nem sikerül tökéletesen, hiszen senki sem úgy jött a világra, hogy minden konyhai fortélyt a kisujjából rázott ki. Na jó, néhányan talán mégis..
Mi az, ami elrettenthet minket a bagel készítéstől? Talán leginkább az, hogy sütés előtt még ki is kell főznünk a tésztát. De ne rohanjunk annyira előre, kezdjük csak szépen az elején. Miután küzdöttem egy kicsit az élesztővel, amihez felfuttatási praktikát itt találsz, jól összedolgoztam az alapanyagokat a receptben leírtak szerint, és szépen állni hagytam egy jó fél órát. Ne ijedjünk meg ha az áfonya adag esetleg soknak bizonyul, amit nem vesz fel a tészta, azt elcsipegethetjük készítés közben. A pihentetést követően megformáljuk a tíz kicsi bagelünket, és egy újabb rövid pihentetés után mehetnek is fürdőzni.
A főzés ez esetben leginkább türelem játék, de ha nem az adag háromszorosával készülünk, akkor ezzel is megleszünk hamar. Ezután pedig már csak a sütés van hátra. Töredelmesen bevallom, hogy az első adagnál elfelejtettem előre megkenni a bagelek tetejét a felvert tojással, ezért csak a sütési idő felénél szaladtam végig rajtuk, de a végeredményen ez szerencsére semmit sem rontott, a fotózást követően mind egy szálig elfogyott.
