Idén – mintha az időjárás is lapozott volna egyet a naptárban – szeptember elsejére nyomasztó szeles-esős reggel köszöntött ránk. Talán épp emiatt nagyon bízom benne, hogy vár még ránk egy kis vénasszonyok nyara erőteljes napsütéssel, és lesz alkalmunk házi útifűszirupot készíteni.
Ez a csodálatos és rendkívül hétköznapi növény – ahogy azt a neve is mutatja – úton-útfélen előfordul. Nem igényel különleges talajminőséget vagy időjárási viszonyokat, kinő a járdaszegélyből, a játszótéren és az árokpartokon is. Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már vele, legfeljebb nem tudta, hogy lándzsás útifüvön tapos éppen. Elsősorban gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító, hurutoldó hatásáról ismert, de állítólag a nyílt sebek gyógyulását is felgyorsítja.
Ahhoz, hogy a lándzsás útifűből köhögés elleni szirupot főzzünk, nem sok minden szükséges: maga a növény, némi cukor, egy befőttesüveg és néhány napsütéses délután. Már írtam, hogy a lándzsás útifűbe bárhol bele lehet botlani, de ha házi gyógyszert készítünk belőle, figyeljünk oda, hogy hol szedjük. Ne gyűjtsünk gyógynövényt forgalmas utak mentén, sem kutyafuttatón, érthető okok miatt. De kerüljük az olyan árokpartokat is, amelyek felé valamilyen mezőgazdaságilag művelt terület lejt, ugyanis az esővíz, miután kimossa a vegyszereket a búzából, repcéből, hosszabb időre is megállhat ezekben az árkokban, s így a többi, nem mezőgazdasági növényben felhalmozódhatnak a gyomirtó vagy rovarölő méreganyagok. A növénynek két fajtája is nagyon gyakori hazánkban, az egyiknek hosszúkás, lándzsás a levele, a másiké kerekded, inkább szív alakú. Hatóanyag szempontjából nincs különbség köztük.
Ha rászántuk magunkat és megtaláltuk az ideális gyűjtőhelyet, elég csupán a növény leveleit leszednünk, a virágokra nem lesz szükségünk. Az útifűleveleket mossuk meg, egy normál méretű befőttesüveghez nagyjából 2-3 maréknyira lesz szükségünk, ebből jó, ha 1dl főzetünk lesz, ezért nyugodtan sokszorozhatjuk az adagot. Ha megvan a növényünk, többféle módon is készíthetjük a szirupot, én az alábbiak szerint jártam el:
Az ezzel a módszerrel készült lándzsásútifű-szirup pontosan olyan ízű lesz, mint az a bizonyos, gyerekkorunkból ismert fajta, amely méregdrágán kapható a gyógyszertárakban. Hátránya azonban, hogy valamennyi alkoholt tartalmaz, sajnos nincsenek arra megfelelő eszközeim, hogy megmérjem, mennyit, de kicsi gyerekeknek én nem ajánlanám a fogyasztását – bár valószínűleg köhögés esetén napi egy teáskanálnyiból még nem lesz gond.
Gyömbéres-citromos tea
Meghűlés és torokfájásra kerestem valami izzasztó és gyógyhatású teát és rábukkantam erre a receptre az egyik újságban. Azóta a kedvencem lett az íze és a hatása ...
Vírusölő vitaminbomba-tea
Természetes vitaminok egyvelege egyetlen teába ötvözve! Pápá vírusok! :)
Csipkebogyó tea
Ősszel mindig szedünk csipkebogyót, amit kiszárítás után lenvászon zsákokban tárolunk. Korábban felforraltuk a bogyókat, így nagyon erőteljes íze volt, de kiment belőle a C-vitamin. ...
A sziruphoz persze használhatunk más alapanyagokat is, például kakukkfüvet, ami szintén ismert köhögéscsillapító hatásáról. Én egy befőttesüvegnyi lándzsásútifű-adaghoz 2-3 ágacskát adtam. A cukrot is helyettesíthetjük mézzel vagy más édesítőkkel, de valószínűleg a cukornak a szirup tartósságában is fontos szerepe van, ezzel számoljunk, ha változtatunk az arányokon vagy a hozzávalókon.
Egészségmegőrző teák
De van más módja is a szirup elkészítésének: az erjedési folyamatot kihagyva a leveleket a cukorral leturmixoljuk, majd felfőzzük, leszűrjük, és ismét feltesszük főni, amíg be nem sűrűsödik. Ennek a két eljárásnak az a hátránya, hogy a hőkezeléssel a növény vitamintartalmának nagy részét megsemmisítjük (persze a gyógyhatása így is vitathatatlan). Ezért az igazán bevállalósak választhatják azt a módszert is, hogy az erjesztés után felfőzés nélkül csak leszűrik a szirupot, és a továbbiakban hűtőben tárolják – valószínűleg így nyerhető a leghatásosabb orvosság a növényből.
